Azt nem lehet, muszáj felvenni!
Kivánszorgott a meleg ágyból, fölhajtotta a paplant, hűvös fuvallatot hagyva maga után.
-Halló! -tessék! Most rögtön? -kérdezte.
-Ki volt az?
Bentről hívtak, bevetésre megyek, azonnal indulnom kell! Nem tudom, mikor jövök haza.
-Fölkelek, segítek, egyél valamit!
Nem, maradj csak, arra már nincs idő! Sebtében felöltözött, felcsatolta a szolgálati fegyverét és elment.
Elmúlt egy nap, nem jött haza és nem is telefonált. Mi idegeskedtünk itthon, hogy mi lehet vele. Másnap csöngettek, két kollégája állt a kapuban.
-Szervusz Mária! -bemehetünk?
-Hogyne, gyertek csak! - foglaljatok helyet!
-Mária, most erősnek kell lenned!
-Miért? Mi történt?
-Alex valamibe belekeveredett, valaki rálőtt és életveszélyes állapotban szállították kórházba.
-Jézus Mária!
-Hol van? Betudtok vinni hozzá?
-A Honvédkórházban van. Itt a kocsi készüljetek!
-Van valami nyom? Tudtok valami közelebbit? - záporoztak a kérdéseim.
-Tegnap este, még együtt iszogattunk egy sörözőben. Elég idegesnek tűnt, mint aki készül valamire. Mondtam is neki, hogy kifognak rúgni, ha megint piálsz. Nem vagyok szolgálatban, s nem vagyok részeg, csak egy sört ittam, és megyek haza! -mondta és elhajtott.
Ma reggel talált rá egy biciklis vidéken, eszméletlen állapotban: Baján, egy földúton a kocsijában, lőtt sebbel. Ő riasztotta a mentőket. Mellette hevert a mobilja, de minden hívás törölve volt, elvitték a szolgálati fegyverét is. Valakivel ott találkozott. Gépkocsi keréknyomokat rögzítettek, de rosszul kivehető, mert éjjel szakadt az eső, és elmosta a nyomokat.
írta:Zimán Hajnalka
ÉRD,2012,április 9.
/A történet fikció/ FOLYTATVA
2012. április 9., hétfő
Alex és én /sorozat/ I.rész
Alex imádta a fegyvereket, én nem. De ő még azzal is aludt, ott lapult a pisztoly mindig a párnája alatt. A céltáblát kiszögelte a garázs falára, és abba lövöldözött.
A szeme éles, mint a sasé, a keze biztos, majdnem mindig célba talált. Még engem is megtanított célba lőni. Mikor beletaláltam a kör közepébe, ujjongva felkiáltott 10-es!
-Nem hiszem el, hogy ilyen messziről beletaláltál!
-Ez csak véletlen volt - mondtam.
-De akkor is, ezt nagyon nehéz ilyen messziről eltalálni!
-Ügyes vagy Mária! - Ez nekem sem sikerül mindig. Persze én nem sokszor találtam bele a kör
közepébe , de Alex nagyon jól lőtt célba, még Laurát a lányunkat is tanította.
Sok-sok közös emlék, utazások és balatoni nyaralások fűznek hozzá, jól megvoltunk, az évek folyamán összecsiszolódtunk.
Laura a szemünk fénye volt, imádtuk őt. Szerettünk volna egy kistestvért neki, de nem lett. A Jóisten úgy akarta, hogy csak ő legyen nekünk. Féltettük is őt, még a széltől is óvtuk. Mindig kértük, válogassa meg a barátait, nehogy rossz irányba vigyék. Egészségügyi szakiskolába járt, mindig számon kértük tőle a leckét, de nem volt probléma, mert rendesen tanult.
1994 szeptemberében járunk, mikor egyik hajnalban a telefon csörgése riasztott bennünket.
-Alex elkáromkodta magát, ki a franc lehet ilyenkor?
-ne vedd fel! - mondtam
írta:Zimán Hajnalka
ÉRD. 2012.április 9.
/A történet fikció/ FOLYTATVA
A szeme éles, mint a sasé, a keze biztos, majdnem mindig célba talált. Még engem is megtanított célba lőni. Mikor beletaláltam a kör közepébe, ujjongva felkiáltott 10-es!
-Nem hiszem el, hogy ilyen messziről beletaláltál!
-Ez csak véletlen volt - mondtam.
-De akkor is, ezt nagyon nehéz ilyen messziről eltalálni!
-Ügyes vagy Mária! - Ez nekem sem sikerül mindig. Persze én nem sokszor találtam bele a kör
közepébe , de Alex nagyon jól lőtt célba, még Laurát a lányunkat is tanította.
Sok-sok közös emlék, utazások és balatoni nyaralások fűznek hozzá, jól megvoltunk, az évek folyamán összecsiszolódtunk.
Laura a szemünk fénye volt, imádtuk őt. Szerettünk volna egy kistestvért neki, de nem lett. A Jóisten úgy akarta, hogy csak ő legyen nekünk. Féltettük is őt, még a széltől is óvtuk. Mindig kértük, válogassa meg a barátait, nehogy rossz irányba vigyék. Egészségügyi szakiskolába járt, mindig számon kértük tőle a leckét, de nem volt probléma, mert rendesen tanult.
1994 szeptemberében járunk, mikor egyik hajnalban a telefon csörgése riasztott bennünket.
-Alex elkáromkodta magát, ki a franc lehet ilyenkor?
-ne vedd fel! - mondtam
írta:Zimán Hajnalka
ÉRD. 2012.április 9.
/A történet fikció/ FOLYTATVA
2012. április 6., péntek
Megtagadtál
/SZONETT 4./
Szívem alatt gyökeret eresztettél
Ó ha tudnád, mennyire szerettelek.
Boldog voltam, a széltől is védtelek,
áldott volt a nap, mikor megszülettél.
Kisember, számomra kész csoda lettél,
sokszor elkapatva kényeztettelek.
Emberségre, jó felé tereltelek,
de te, egy napon, élve eltemettél,
mint Júdás, Jézus Krisztust megtagadtál.
De nem baj, a Júdáspénzt, majd Te kapod.
Sietősen távoztál, nem maradtál.
Az adu ászt húztad, az a te lapod,
a vér, mocskos vízzé vált, elárultál.
Ha nem leszek, örvendj, az a te napod!
írta:Zimán Hajnalka
ÉRD,2012,április 6.
Szívem alatt gyökeret eresztettél
Ó ha tudnád, mennyire szerettelek.
Boldog voltam, a széltől is védtelek,
áldott volt a nap, mikor megszülettél.
Kisember, számomra kész csoda lettél,
sokszor elkapatva kényeztettelek.
Emberségre, jó felé tereltelek,
de te, egy napon, élve eltemettél,
mint Júdás, Jézus Krisztust megtagadtál.
De nem baj, a Júdáspénzt, majd Te kapod.
Sietősen távoztál, nem maradtál.
Az adu ászt húztad, az a te lapod,
a vér, mocskos vízzé vált, elárultál.
Ha nem leszek, örvendj, az a te napod!
írta:Zimán Hajnalka
2012. április 5., csütörtök
Ámor nyila
Szonett 3.
Karodban hintázik, ring a szerelem,
hullámzó szenvedélyek viharában,
tó tükrében, reszket a holdvilágban,
ezüst fénye csillogtat, játszik velem.
A részegen alvó fagyot lehelem,
a rigó, s a csalogány dalában
elmerengve, ámulok a csodában,
fülemnek zene, isteni kegyelem.
Magányos szívembe, tavasz költözött,
más lett a világ, s ez jó nekem nagyon.
Szemed, szikrázó vágyakat tükrözött,
Ámor nyila szíven talált, s én hagyom.
Gyűrűs hajtincsed, ezüsttel ötvözött,
így szeretlek, többet ér, mint a vagyon.
ÉRD,2012.március 25.
írta:Hajnalka Zimán
Karodban hintázik, ring a szerelem,
hullámzó szenvedélyek viharában,
tó tükrében, reszket a holdvilágban,
ezüst fénye csillogtat, játszik velem.
A részegen alvó fagyot lehelem,
a rigó, s a csalogány dalában
elmerengve, ámulok a csodában,
fülemnek zene, isteni kegyelem.
Magányos szívembe, tavasz költözött,
más lett a világ, s ez jó nekem nagyon.
Szemed, szikrázó vágyakat tükrözött,
Ámor nyila szíven talált, s én hagyom.
Gyűrűs hajtincsed, ezüsttel ötvözött,
így szeretlek, többet ér, mint a vagyon.
ÉRD,2012.március 25.
írta:Hajnalka Zimán
Az első csók /14 év/
/Szonett 2./
Szerelmes tiniként lángra gyúltam,
első csókja, maga volt a szerelem,
perzselő szenvedély, kín és gyötrelem.
Rózsaszín ködben, boldogságban úsztam,
mint gyümölcs a fán, irultam-pirultam.
Nem értettem, mi ez, mi történt velem,
édes terhemet boldogan viselem,
elvarázsolva, hozzá simultam.
Nem tudom már, szemem hány könnyet ontott
teérted, s hány átvirrasztott éjjelen
gondoltam rád, nem is tudom, ki rontott?
Csak azt, hogy szívem szeretett, féktelen.
Ma már nem számít, ki bontott, mit mondott,
A sárguló fényképed már fénytelen.
ÉRD,2012.március 17.
írta:Zimán Hajnalka
Szerelmes tiniként lángra gyúltam,
első csókja, maga volt a szerelem,
perzselő szenvedély, kín és gyötrelem.
Rózsaszín ködben, boldogságban úsztam,
mint gyümölcs a fán, irultam-pirultam.
Nem értettem, mi ez, mi történt velem,
édes terhemet boldogan viselem,
elvarázsolva, hozzá simultam.
Nem tudom már, szemem hány könnyet ontott
teérted, s hány átvirrasztott éjjelen
gondoltam rád, nem is tudom, ki rontott?
Csak azt, hogy szívem szeretett, féktelen.
Ma már nem számít, ki bontott, mit mondott,
A sárguló fényképed már fénytelen.
ÉRD,2012.március 17.
írta:Zimán Hajnalka
Lelkem oltárán
Szonett 1.
Szívemben nyár van, őrzőm a szemedet
Bozontos majom kerülget, nem szidom,
van már nekem kedvesem, csak őt hívom,
éjjel-nappal suttogom a nevedet.
Lávaként fortyogó szerelmedet,
mézédes csókodat, kortyolva iszom.
Szívem kapuját előtted megnyitom,
gyógyítom, viharvert érces sebedet.
Már nem siratom a múltat, nem éget,
nem nézek vissza, szét tépem láncomat,
szerelmünk erős, mindentől védett.
Lelkem oltárán, elrejtem harcomat,
ne lássa senki emlékként bevésett,
lemezként hozzám tapadt kontúromat!
ÉRD,2012.március 10.
írta:Zimán Hajnalka
Szívemben nyár van, őrzőm a szemedet
Bozontos majom kerülget, nem szidom,
van már nekem kedvesem, csak őt hívom,
éjjel-nappal suttogom a nevedet.
Lávaként fortyogó szerelmedet,
mézédes csókodat, kortyolva iszom.
Szívem kapuját előtted megnyitom,
gyógyítom, viharvert érces sebedet.
Már nem siratom a múltat, nem éget,
nem nézek vissza, szét tépem láncomat,
szerelmünk erős, mindentől védett.
Lelkem oltárán, elrejtem harcomat,
ne lássa senki emlékként bevésett,
lemezként hozzám tapadt kontúromat!
ÉRD,2012.március 10.
írta:Zimán Hajnalka
Átutazó voltál az életemen
Átutazó voltál az életemen
Szerelembe estem, lángol testem,
egyszer gyűlöllek, másszor ölellek.
Hullámzó búzamező, pipacsok
emlékeztetnek rád, s a ripacsok.
Átutaztál az életemen,
nyomot hagytál bús szívemen,
mikor megláttalak, ragyogtál
a porondon, szaltózva mosolyogtál.
Szerelmet koldultam, csak érted bolondultam,
lábad előtt hevertem, szólni alig mertem.
Kígyóbűvölő forralta vérem,
tudom ez nem érdem, de mégis kérem!
A cigánykaraván elrobogott,
a cirkuszhercegnő zokogott,
majd írok, ígérem nem sírok!
Árva lettem, ajtóm előtted tárva.
ÉRD, 2012.március 3.
írta:Zimán Hajnalka
Szerelembe estem, lángol testem,
egyszer gyűlöllek, másszor ölellek.
Hullámzó búzamező, pipacsok
emlékeztetnek rád, s a ripacsok.
Átutaztál az életemen,
nyomot hagytál bús szívemen,
mikor megláttalak, ragyogtál
a porondon, szaltózva mosolyogtál.
Szerelmet koldultam, csak érted bolondultam,
lábad előtt hevertem, szólni alig mertem.
Kígyóbűvölő forralta vérem,
tudom ez nem érdem, de mégis kérem!
A cigánykaraván elrobogott,
a cirkuszhercegnő zokogott,
majd írok, ígérem nem sírok!
Árva lettem, ajtóm előtted tárva.
ÉRD, 2012.március 3.
írta:Zimán Hajnalka
Álruhában farsangoltam
Álruhában farsangoltam
Álruhában farsangoltam,
kopott, köpönyegben,
madárfészkes kalapomban,
urak, dámák között kéregettem.
Elvegyültem a maskarás, színes,
forgatagban, felvettem az álarcomat,
Bodri kutyámmal csatangoltam.
Pfujoltak az úri dámák: mész innen!
Hölgyem, ne bántsa, nem szereti,
az újgazdagok, finnyás illatát!
Esetleg, egy fánkkal, kiengesztelheti.
Nesze, te dög zabálj!
Dobott oda, egy morzsát,
majd pufogva odébb állt,
nem szóltam, csak néztem bénán.
Menjünk innen, itt már nincs tovább!
Kormos, szutykos kezemben,
magam előtt tartom,
fölcicomázott kalapom.
Estére, csilingelt benne,
egy pár, fényes garas,
meghúztam én is a nyakast.
Bodri kutyám, lopott magának
szendvicset, ez volt a vacsorája.
ÉRD,2012. február 25.
írta:Zimán Hajnalka
Álruhában farsangoltam,
kopott, köpönyegben,
madárfészkes kalapomban,
urak, dámák között kéregettem.
Elvegyültem a maskarás, színes,
forgatagban, felvettem az álarcomat,
Bodri kutyámmal csatangoltam.
Pfujoltak az úri dámák: mész innen!
Hölgyem, ne bántsa, nem szereti,
az újgazdagok, finnyás illatát!
Esetleg, egy fánkkal, kiengesztelheti.
Nesze, te dög zabálj!
Dobott oda, egy morzsát,
majd pufogva odébb állt,
nem szóltam, csak néztem bénán.
Menjünk innen, itt már nincs tovább!
Kormos, szutykos kezemben,
magam előtt tartom,
fölcicomázott kalapom.
Estére, csilingelt benne,
egy pár, fényes garas,
meghúztam én is a nyakast.
Bodri kutyám, lopott magának
szendvicset, ez volt a vacsorája.
ÉRD,2012. február 25.
írta:Zimán Hajnalka
Álarc mögött
Foszló pelyhekben, hull a hó,
fehér lepelben a végtelen.
Jeges, forgószél dalol,
didergő, zimankó fenyeget.
A kutya eszi, már a telet,
az utolsókat rúgja.
a sok farsangoló is unja,
űzik már a hideget.
Kecskeszarvú maskarában,
vasvillával, tűzkereket
görgetnek, tavaszt várnak,
szalmalángnál melegednek.
A farsangi bálban, citerások
húzzák a talpalávalót.
Illeg-billeg, a sok vonagló,
maskarás, rejtélyt varázsol.
Álarcosan hajlong, hajbókol
a szolga, a király előtt,
nevettet a csörgősipkás bohóc,
mégis, a szende ibolya lett a menő.
Szól a nóta, perdül a lány,
folyik a bor, tüzes a tánc.
Boroshordó csapja nyílik,
benyakaltam, arcom parázsként izzik.
ÉRD, 2012.február 18.
írta:Zimán Hajnalka
fehér lepelben a végtelen.
Jeges, forgószél dalol,
didergő, zimankó fenyeget.
A kutya eszi, már a telet,
az utolsókat rúgja.
a sok farsangoló is unja,
űzik már a hideget.
Kecskeszarvú maskarában,
vasvillával, tűzkereket
görgetnek, tavaszt várnak,
szalmalángnál melegednek.
A farsangi bálban, citerások
húzzák a talpalávalót.
Illeg-billeg, a sok vonagló,
maskarás, rejtélyt varázsol.
Álarcosan hajlong, hajbókol
a szolga, a király előtt,
nevettet a csörgősipkás bohóc,
mégis, a szende ibolya lett a menő.
Szól a nóta, perdül a lány,
folyik a bor, tüzes a tánc.
Boroshordó csapja nyílik,
benyakaltam, arcom parázsként izzik.
ÉRD, 2012.február 18.
írta:Zimán Hajnalka
Uram, gyötör a gond...
Bábozott hernyóként, bezárva,
tétlenül ülök a szobában.
Diplomámon, megszáradt a tinta,
munka eltemetve, szinte nincs ma.
Céltalan lődörgések,
kilátástalan jövőképek.
Karó nélküli, gyermekévek,
hová lettek a régi, szép remények?
Uram, gyötör a gond,
a lelkem mélyéig hatol.
Az ország népe, megvezetve,
ingoványos talajon, vesztegelve.
Országomat báránybőrbe
bújt farkasok csalták tőrbe,
az adósság börtönébe.
Megszorítás, fagyhalál vár cserébe!
Munkahelyen éhbér,
övön aluli ütés ér.
Nekem, itt nem terem babér,
rabszolgasors vár, és gané.
Száll a körhinta,
egyszer fenn, egyszer lenn,
hol magasba emel, hol leejt,
rajtam már nem segít, csak az ima.
Istenem kérlek, segíts nekem,
hogy a bántó szót feledjem,
a hibát, másokban, ne keressem,
add, hogy fájó szívem, csak szeressen!
Istenem kérlek, ne tűrd,
hogy elvegyék a holnapom!
A tehetetlenség dühe, elűz,
kerget, hogy vegyem a kalapom!
ÉRD, 2012.február 10.
írta:Zimán Hajnalka
tétlenül ülök a szobában.
Diplomámon, megszáradt a tinta,
munka eltemetve, szinte nincs ma.
Céltalan lődörgések,
kilátástalan jövőképek.
Karó nélküli, gyermekévek,
hová lettek a régi, szép remények?
Uram, gyötör a gond,
a lelkem mélyéig hatol.
Az ország népe, megvezetve,
ingoványos talajon, vesztegelve.
Országomat báránybőrbe
bújt farkasok csalták tőrbe,
az adósság börtönébe.
Megszorítás, fagyhalál vár cserébe!
Munkahelyen éhbér,
övön aluli ütés ér.
Nekem, itt nem terem babér,
rabszolgasors vár, és gané.
Száll a körhinta,
egyszer fenn, egyszer lenn,
hol magasba emel, hol leejt,
rajtam már nem segít, csak az ima.
Istenem kérlek, segíts nekem,
hogy a bántó szót feledjem,
a hibát, másokban, ne keressem,
add, hogy fájó szívem, csak szeressen!
Istenem kérlek, ne tűrd,
hogy elvegyék a holnapom!
A tehetetlenség dühe, elűz,
kerget, hogy vegyem a kalapom!
ÉRD, 2012.február 10.
írta:Zimán Hajnalka
Itt a farsang
Itt a farsang, áll a bál,
indul a színes kavalkád.
Kezdődik a dínom-dánom,
estére, te légy a párom!
Itt a farsang, áll a bál,
a pillangó is kelleti magát.
Álarcba öltözött maskarák,
húzzák már a talpalávalót!
Van itt, köpönyegforgató,
kerepelő, mindenható,
szegfűből lett narancs,
és kritikus varangy.
Zeng a díszes karnevál,
táncol a sok betyár,
itt egy kalapos gomba udvarol,
amott, egy pulikutya csahol.
Kelepelő gólya, táncolni visz,
sárgul, irigykedik a kikirics,
szambázik a szegfű, a narancs,
folyik a bor, s a lazac.
ÉRD,2012,február 4.
írta:Zimán Hajnalka
indul a színes kavalkád.
Kezdődik a dínom-dánom,
estére, te légy a párom!
Itt a farsang, áll a bál,
a pillangó is kelleti magát.
Álarcba öltözött maskarák,
húzzák már a talpalávalót!
Van itt, köpönyegforgató,
kerepelő, mindenható,
szegfűből lett narancs,
és kritikus varangy.
Zeng a díszes karnevál,
táncol a sok betyár,
itt egy kalapos gomba udvarol,
amott, egy pulikutya csahol.
Kelepelő gólya, táncolni visz,
sárgul, irigykedik a kikirics,
szambázik a szegfű, a narancs,
folyik a bor, s a lazac.
ÉRD,2012,február 4.
írta:Zimán Hajnalka
Gyertyafénynél üres tányér
Hófödte, ködfátyolban punnyadó,
házak felett, süvít a szél jajong.
Márvány arcomon, élettelen fagyott mosoly.
Istenem, most ne hagyj el! - imádkozom.
A tél vicsorog, mutatja erejét,
a negyvenhétezer, rezsire nem elég.
Istenem, most ne hagyj el!- imádkozom.
Kályhám hideg, gyomrom korog.
Jégvirág csillog az ablakon,
pára és penész, a falakon.
Fűtve nincsen, jégverem ölel át,
a fagyos szél körbejár.
Gyertyafénynél, üres tányér,
szemem kopog, vacsoráért.
Fohászkodom, milliók óhajáért,
egy szebb, és jobb világért!
ÉRD, 2012.február 2.
írta:Zimán Hajnalka
házak felett, süvít a szél jajong.
Márvány arcomon, élettelen fagyott mosoly.
Istenem, most ne hagyj el! - imádkozom.
A tél vicsorog, mutatja erejét,
a negyvenhétezer, rezsire nem elég.
Istenem, most ne hagyj el!- imádkozom.
Kályhám hideg, gyomrom korog.
Jégvirág csillog az ablakon,
pára és penész, a falakon.
Fűtve nincsen, jégverem ölel át,
a fagyos szél körbejár.
Gyertyafénynél, üres tányér,
szemem kopog, vacsoráért.
Fohászkodom, milliók óhajáért,
egy szebb, és jobb világért!
ÉRD, 2012.február 2.
írta:Zimán Hajnalka
Mint a bohóc csörgősipkával
Van nekem egy csoda
hangszerem, a fuvola.
Elsírom rajta a bánatom,
ha olyan a hangulatom,
Mint a bohóc, csörgősipkával,
ujjbegyeim érzi a dalt,
a billentyűk táncával
kezdődik a kaland.
Ajkammal életre keltem,
lágyan szól a hangszerem,
a pokol mélyéről, a magasba emel,
lágy fuvallatként szárnyalok vele.
ÉRD, 2012. január 27.
Hej te Rozi, hopp ide!
Estharang szól a faluban,
bim-bam, zengő hangja messze száll,
pörge kalapos aratókra, citera zene vár.
Lányok és legények a táncházban buliznak.
Mulatság van a kultúrházban,
vígan szól a tambura.
Citerások, pengetik a húrokat,
ide várják a kicsiket s a nagyokat!
Hej te Rozi, hopp ide,
járjad velem sebtiben!
Szoknya röppen, boka villan,
csizma csattog, lóláb kivan.
Hej te Rozi, hopp ide,
táncolj velem kicsinyem!
Szép a szemed, szép a szád,
a Te babád, csak téged lát!
Mulatság van a Kultúrházban,
vígan szól a tambura,
hej tedd rá, most tedd rá!
Citerabanda, pengesd már!
ÉRD, 2012.január 21.
Buja érzékeim
Vágy tüze csillan két szemeden,
csábíts el, ölelj szerelmesen !
Sziszegve mondd, hogy akarsz,
de ne hidd, hogy könnyen aratsz!
Érints meg, melytől libabőrös leszek!
Halljam, Ámortól ittas szavad,
a szívemhez nálad a kulcs, itt a lakat!
Érezzem mohó ujjaid, ahogy rezzenve,
buja érzékeim, kutatod, keresed!
Hófehér keblemen, megpihenve,
újra csecsszopó leszel, élvezed,
halk sóhajaim, magaddal viszed.
Zihálva hámozol, bontogatod,
téped a blúzomat, a gomb
szalad, a tangám szakad.
Húzom a nadrágodat!
Szoknyám alá nyúlsz, gyönyört ígérsz,
Szerelmesem,röpíts a fellegekbe, vigyél
magaddal, hatolj belém, a kulcsodat várom,
nyílik a zár, ajtóm kitárom!
ÉRD, 2012. január 13.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)