Azt nem lehet, muszáj felvenni!
Kivánszorgott a meleg ágyból, fölhajtotta a paplant, hűvös fuvallatot hagyva maga után.
-Halló! -tessék! Most rögtön? -kérdezte.
-Ki volt az?
Bentről hívtak, bevetésre megyek, azonnal indulnom kell! Nem tudom, mikor jövök haza.
-Fölkelek, segítek, egyél valamit!
Nem, maradj csak, arra már nincs idő! Sebtében felöltözött, felcsatolta a szolgálati fegyverét és elment.
Elmúlt egy nap, nem jött haza és nem is telefonált. Mi idegeskedtünk itthon, hogy mi lehet vele. Másnap csöngettek, két kollégája állt a kapuban.
-Szervusz Mária! -bemehetünk?
-Hogyne, gyertek csak! - foglaljatok helyet!
-Mária, most erősnek kell lenned!
-Miért? Mi történt?
-Alex valamibe belekeveredett, valaki rálőtt és életveszélyes állapotban szállították kórházba.
-Jézus Mária!
-Hol van? Betudtok vinni hozzá?
-A Honvédkórházban van. Itt a kocsi készüljetek!
-Van valami nyom? Tudtok valami közelebbit? - záporoztak a kérdéseim.
-Tegnap este, még együtt iszogattunk egy sörözőben. Elég idegesnek tűnt, mint aki készül valamire. Mondtam is neki, hogy kifognak rúgni, ha megint piálsz. Nem vagyok szolgálatban, s nem vagyok részeg, csak egy sört ittam, és megyek haza! -mondta és elhajtott.
Ma reggel talált rá egy biciklis vidéken, eszméletlen állapotban: Baján, egy földúton a kocsijában, lőtt sebbel. Ő riasztotta a mentőket. Mellette hevert a mobilja, de minden hívás törölve volt, elvitték a szolgálati fegyverét is. Valakivel ott találkozott. Gépkocsi keréknyomokat rögzítettek, de rosszul kivehető, mert éjjel szakadt az eső, és elmosta a nyomokat.
írta:Zimán Hajnalka
ÉRD,2012,április 9.
/A történet fikció/ FOLYTATVA
2012. április 9., hétfő
Alex és én /sorozat/ I.rész
Alex imádta a fegyvereket, én nem. De ő még azzal is aludt, ott lapult a pisztoly mindig a párnája alatt. A céltáblát kiszögelte a garázs falára, és abba lövöldözött.
A szeme éles, mint a sasé, a keze biztos, majdnem mindig célba talált. Még engem is megtanított célba lőni. Mikor beletaláltam a kör közepébe, ujjongva felkiáltott 10-es!
-Nem hiszem el, hogy ilyen messziről beletaláltál!
-Ez csak véletlen volt - mondtam.
-De akkor is, ezt nagyon nehéz ilyen messziről eltalálni!
-Ügyes vagy Mária! - Ez nekem sem sikerül mindig. Persze én nem sokszor találtam bele a kör
közepébe , de Alex nagyon jól lőtt célba, még Laurát a lányunkat is tanította.
Sok-sok közös emlék, utazások és balatoni nyaralások fűznek hozzá, jól megvoltunk, az évek folyamán összecsiszolódtunk.
Laura a szemünk fénye volt, imádtuk őt. Szerettünk volna egy kistestvért neki, de nem lett. A Jóisten úgy akarta, hogy csak ő legyen nekünk. Féltettük is őt, még a széltől is óvtuk. Mindig kértük, válogassa meg a barátait, nehogy rossz irányba vigyék. Egészségügyi szakiskolába járt, mindig számon kértük tőle a leckét, de nem volt probléma, mert rendesen tanult.
1994 szeptemberében járunk, mikor egyik hajnalban a telefon csörgése riasztott bennünket.
-Alex elkáromkodta magát, ki a franc lehet ilyenkor?
-ne vedd fel! - mondtam
írta:Zimán Hajnalka
ÉRD. 2012.április 9.
/A történet fikció/ FOLYTATVA
A szeme éles, mint a sasé, a keze biztos, majdnem mindig célba talált. Még engem is megtanított célba lőni. Mikor beletaláltam a kör közepébe, ujjongva felkiáltott 10-es!
-Nem hiszem el, hogy ilyen messziről beletaláltál!
-Ez csak véletlen volt - mondtam.
-De akkor is, ezt nagyon nehéz ilyen messziről eltalálni!
-Ügyes vagy Mária! - Ez nekem sem sikerül mindig. Persze én nem sokszor találtam bele a kör
közepébe , de Alex nagyon jól lőtt célba, még Laurát a lányunkat is tanította.
Sok-sok közös emlék, utazások és balatoni nyaralások fűznek hozzá, jól megvoltunk, az évek folyamán összecsiszolódtunk.
Laura a szemünk fénye volt, imádtuk őt. Szerettünk volna egy kistestvért neki, de nem lett. A Jóisten úgy akarta, hogy csak ő legyen nekünk. Féltettük is őt, még a széltől is óvtuk. Mindig kértük, válogassa meg a barátait, nehogy rossz irányba vigyék. Egészségügyi szakiskolába járt, mindig számon kértük tőle a leckét, de nem volt probléma, mert rendesen tanult.
1994 szeptemberében járunk, mikor egyik hajnalban a telefon csörgése riasztott bennünket.
-Alex elkáromkodta magát, ki a franc lehet ilyenkor?
-ne vedd fel! - mondtam
írta:Zimán Hajnalka
ÉRD. 2012.április 9.
/A történet fikció/ FOLYTATVA
2012. április 6., péntek
Megtagadtál
/SZONETT 4./
Szívem alatt gyökeret eresztettél
Ó ha tudnád, mennyire szerettelek.
Boldog voltam, a széltől is védtelek,
áldott volt a nap, mikor megszülettél.
Kisember, számomra kész csoda lettél,
sokszor elkapatva kényeztettelek.
Emberségre, jó felé tereltelek,
de te, egy napon, élve eltemettél,
mint Júdás, Jézus Krisztust megtagadtál.
De nem baj, a Júdáspénzt, majd Te kapod.
Sietősen távoztál, nem maradtál.
Az adu ászt húztad, az a te lapod,
a vér, mocskos vízzé vált, elárultál.
Ha nem leszek, örvendj, az a te napod!
írta:Zimán Hajnalka
ÉRD,2012,április 6.
Szívem alatt gyökeret eresztettél
Ó ha tudnád, mennyire szerettelek.
Boldog voltam, a széltől is védtelek,
áldott volt a nap, mikor megszülettél.
Kisember, számomra kész csoda lettél,
sokszor elkapatva kényeztettelek.
Emberségre, jó felé tereltelek,
de te, egy napon, élve eltemettél,
mint Júdás, Jézus Krisztust megtagadtál.
De nem baj, a Júdáspénzt, majd Te kapod.
Sietősen távoztál, nem maradtál.
Az adu ászt húztad, az a te lapod,
a vér, mocskos vízzé vált, elárultál.
Ha nem leszek, örvendj, az a te napod!
írta:Zimán Hajnalka
2012. április 5., csütörtök
Ámor nyila
Szonett 3.
Karodban hintázik, ring a szerelem,
hullámzó szenvedélyek viharában,
tó tükrében, reszket a holdvilágban,
ezüst fénye csillogtat, játszik velem.
A részegen alvó fagyot lehelem,
a rigó, s a csalogány dalában
elmerengve, ámulok a csodában,
fülemnek zene, isteni kegyelem.
Magányos szívembe, tavasz költözött,
más lett a világ, s ez jó nekem nagyon.
Szemed, szikrázó vágyakat tükrözött,
Ámor nyila szíven talált, s én hagyom.
Gyűrűs hajtincsed, ezüsttel ötvözött,
így szeretlek, többet ér, mint a vagyon.
ÉRD,2012.március 25.
írta:Hajnalka Zimán
Karodban hintázik, ring a szerelem,
hullámzó szenvedélyek viharában,
tó tükrében, reszket a holdvilágban,
ezüst fénye csillogtat, játszik velem.
A részegen alvó fagyot lehelem,
a rigó, s a csalogány dalában
elmerengve, ámulok a csodában,
fülemnek zene, isteni kegyelem.
Magányos szívembe, tavasz költözött,
más lett a világ, s ez jó nekem nagyon.
Szemed, szikrázó vágyakat tükrözött,
Ámor nyila szíven talált, s én hagyom.
Gyűrűs hajtincsed, ezüsttel ötvözött,
így szeretlek, többet ér, mint a vagyon.
ÉRD,2012.március 25.
írta:Hajnalka Zimán
Az első csók /14 év/
/Szonett 2./
Szerelmes tiniként lángra gyúltam,
első csókja, maga volt a szerelem,
perzselő szenvedély, kín és gyötrelem.
Rózsaszín ködben, boldogságban úsztam,
mint gyümölcs a fán, irultam-pirultam.
Nem értettem, mi ez, mi történt velem,
édes terhemet boldogan viselem,
elvarázsolva, hozzá simultam.
Nem tudom már, szemem hány könnyet ontott
teérted, s hány átvirrasztott éjjelen
gondoltam rád, nem is tudom, ki rontott?
Csak azt, hogy szívem szeretett, féktelen.
Ma már nem számít, ki bontott, mit mondott,
A sárguló fényképed már fénytelen.
ÉRD,2012.március 17.
írta:Zimán Hajnalka
Szerelmes tiniként lángra gyúltam,
első csókja, maga volt a szerelem,
perzselő szenvedély, kín és gyötrelem.
Rózsaszín ködben, boldogságban úsztam,
mint gyümölcs a fán, irultam-pirultam.
Nem értettem, mi ez, mi történt velem,
édes terhemet boldogan viselem,
elvarázsolva, hozzá simultam.
Nem tudom már, szemem hány könnyet ontott
teérted, s hány átvirrasztott éjjelen
gondoltam rád, nem is tudom, ki rontott?
Csak azt, hogy szívem szeretett, féktelen.
Ma már nem számít, ki bontott, mit mondott,
A sárguló fényképed már fénytelen.
ÉRD,2012.március 17.
írta:Zimán Hajnalka
Lelkem oltárán
Szonett 1.
Szívemben nyár van, őrzőm a szemedet
Bozontos majom kerülget, nem szidom,
van már nekem kedvesem, csak őt hívom,
éjjel-nappal suttogom a nevedet.
Lávaként fortyogó szerelmedet,
mézédes csókodat, kortyolva iszom.
Szívem kapuját előtted megnyitom,
gyógyítom, viharvert érces sebedet.
Már nem siratom a múltat, nem éget,
nem nézek vissza, szét tépem láncomat,
szerelmünk erős, mindentől védett.
Lelkem oltárán, elrejtem harcomat,
ne lássa senki emlékként bevésett,
lemezként hozzám tapadt kontúromat!
ÉRD,2012.március 10.
írta:Zimán Hajnalka
Szívemben nyár van, őrzőm a szemedet
Bozontos majom kerülget, nem szidom,
van már nekem kedvesem, csak őt hívom,
éjjel-nappal suttogom a nevedet.
Lávaként fortyogó szerelmedet,
mézédes csókodat, kortyolva iszom.
Szívem kapuját előtted megnyitom,
gyógyítom, viharvert érces sebedet.
Már nem siratom a múltat, nem éget,
nem nézek vissza, szét tépem láncomat,
szerelmünk erős, mindentől védett.
Lelkem oltárán, elrejtem harcomat,
ne lássa senki emlékként bevésett,
lemezként hozzám tapadt kontúromat!
ÉRD,2012.március 10.
írta:Zimán Hajnalka
Átutazó voltál az életemen
Átutazó voltál az életemen
Szerelembe estem, lángol testem,
egyszer gyűlöllek, másszor ölellek.
Hullámzó búzamező, pipacsok
emlékeztetnek rád, s a ripacsok.
Átutaztál az életemen,
nyomot hagytál bús szívemen,
mikor megláttalak, ragyogtál
a porondon, szaltózva mosolyogtál.
Szerelmet koldultam, csak érted bolondultam,
lábad előtt hevertem, szólni alig mertem.
Kígyóbűvölő forralta vérem,
tudom ez nem érdem, de mégis kérem!
A cigánykaraván elrobogott,
a cirkuszhercegnő zokogott,
majd írok, ígérem nem sírok!
Árva lettem, ajtóm előtted tárva.
ÉRD, 2012.március 3.
írta:Zimán Hajnalka
Szerelembe estem, lángol testem,
egyszer gyűlöllek, másszor ölellek.
Hullámzó búzamező, pipacsok
emlékeztetnek rád, s a ripacsok.
Átutaztál az életemen,
nyomot hagytál bús szívemen,
mikor megláttalak, ragyogtál
a porondon, szaltózva mosolyogtál.
Szerelmet koldultam, csak érted bolondultam,
lábad előtt hevertem, szólni alig mertem.
Kígyóbűvölő forralta vérem,
tudom ez nem érdem, de mégis kérem!
A cigánykaraván elrobogott,
a cirkuszhercegnő zokogott,
majd írok, ígérem nem sírok!
Árva lettem, ajtóm előtted tárva.
ÉRD, 2012.március 3.
írta:Zimán Hajnalka
Álruhában farsangoltam
Álruhában farsangoltam
Álruhában farsangoltam,
kopott, köpönyegben,
madárfészkes kalapomban,
urak, dámák között kéregettem.
Elvegyültem a maskarás, színes,
forgatagban, felvettem az álarcomat,
Bodri kutyámmal csatangoltam.
Pfujoltak az úri dámák: mész innen!
Hölgyem, ne bántsa, nem szereti,
az újgazdagok, finnyás illatát!
Esetleg, egy fánkkal, kiengesztelheti.
Nesze, te dög zabálj!
Dobott oda, egy morzsát,
majd pufogva odébb állt,
nem szóltam, csak néztem bénán.
Menjünk innen, itt már nincs tovább!
Kormos, szutykos kezemben,
magam előtt tartom,
fölcicomázott kalapom.
Estére, csilingelt benne,
egy pár, fényes garas,
meghúztam én is a nyakast.
Bodri kutyám, lopott magának
szendvicset, ez volt a vacsorája.
ÉRD,2012. február 25.
írta:Zimán Hajnalka
Álruhában farsangoltam,
kopott, köpönyegben,
madárfészkes kalapomban,
urak, dámák között kéregettem.
Elvegyültem a maskarás, színes,
forgatagban, felvettem az álarcomat,
Bodri kutyámmal csatangoltam.
Pfujoltak az úri dámák: mész innen!
Hölgyem, ne bántsa, nem szereti,
az újgazdagok, finnyás illatát!
Esetleg, egy fánkkal, kiengesztelheti.
Nesze, te dög zabálj!
Dobott oda, egy morzsát,
majd pufogva odébb állt,
nem szóltam, csak néztem bénán.
Menjünk innen, itt már nincs tovább!
Kormos, szutykos kezemben,
magam előtt tartom,
fölcicomázott kalapom.
Estére, csilingelt benne,
egy pár, fényes garas,
meghúztam én is a nyakast.
Bodri kutyám, lopott magának
szendvicset, ez volt a vacsorája.
ÉRD,2012. február 25.
írta:Zimán Hajnalka
Álarc mögött
Foszló pelyhekben, hull a hó,
fehér lepelben a végtelen.
Jeges, forgószél dalol,
didergő, zimankó fenyeget.
A kutya eszi, már a telet,
az utolsókat rúgja.
a sok farsangoló is unja,
űzik már a hideget.
Kecskeszarvú maskarában,
vasvillával, tűzkereket
görgetnek, tavaszt várnak,
szalmalángnál melegednek.
A farsangi bálban, citerások
húzzák a talpalávalót.
Illeg-billeg, a sok vonagló,
maskarás, rejtélyt varázsol.
Álarcosan hajlong, hajbókol
a szolga, a király előtt,
nevettet a csörgősipkás bohóc,
mégis, a szende ibolya lett a menő.
Szól a nóta, perdül a lány,
folyik a bor, tüzes a tánc.
Boroshordó csapja nyílik,
benyakaltam, arcom parázsként izzik.
ÉRD, 2012.február 18.
írta:Zimán Hajnalka
fehér lepelben a végtelen.
Jeges, forgószél dalol,
didergő, zimankó fenyeget.
A kutya eszi, már a telet,
az utolsókat rúgja.
a sok farsangoló is unja,
űzik már a hideget.
Kecskeszarvú maskarában,
vasvillával, tűzkereket
görgetnek, tavaszt várnak,
szalmalángnál melegednek.
A farsangi bálban, citerások
húzzák a talpalávalót.
Illeg-billeg, a sok vonagló,
maskarás, rejtélyt varázsol.
Álarcosan hajlong, hajbókol
a szolga, a király előtt,
nevettet a csörgősipkás bohóc,
mégis, a szende ibolya lett a menő.
Szól a nóta, perdül a lány,
folyik a bor, tüzes a tánc.
Boroshordó csapja nyílik,
benyakaltam, arcom parázsként izzik.
ÉRD, 2012.február 18.
írta:Zimán Hajnalka
Uram, gyötör a gond...
Bábozott hernyóként, bezárva,
tétlenül ülök a szobában.
Diplomámon, megszáradt a tinta,
munka eltemetve, szinte nincs ma.
Céltalan lődörgések,
kilátástalan jövőképek.
Karó nélküli, gyermekévek,
hová lettek a régi, szép remények?
Uram, gyötör a gond,
a lelkem mélyéig hatol.
Az ország népe, megvezetve,
ingoványos talajon, vesztegelve.
Országomat báránybőrbe
bújt farkasok csalták tőrbe,
az adósság börtönébe.
Megszorítás, fagyhalál vár cserébe!
Munkahelyen éhbér,
övön aluli ütés ér.
Nekem, itt nem terem babér,
rabszolgasors vár, és gané.
Száll a körhinta,
egyszer fenn, egyszer lenn,
hol magasba emel, hol leejt,
rajtam már nem segít, csak az ima.
Istenem kérlek, segíts nekem,
hogy a bántó szót feledjem,
a hibát, másokban, ne keressem,
add, hogy fájó szívem, csak szeressen!
Istenem kérlek, ne tűrd,
hogy elvegyék a holnapom!
A tehetetlenség dühe, elűz,
kerget, hogy vegyem a kalapom!
ÉRD, 2012.február 10.
írta:Zimán Hajnalka
tétlenül ülök a szobában.
Diplomámon, megszáradt a tinta,
munka eltemetve, szinte nincs ma.
Céltalan lődörgések,
kilátástalan jövőképek.
Karó nélküli, gyermekévek,
hová lettek a régi, szép remények?
Uram, gyötör a gond,
a lelkem mélyéig hatol.
Az ország népe, megvezetve,
ingoványos talajon, vesztegelve.
Országomat báránybőrbe
bújt farkasok csalták tőrbe,
az adósság börtönébe.
Megszorítás, fagyhalál vár cserébe!
Munkahelyen éhbér,
övön aluli ütés ér.
Nekem, itt nem terem babér,
rabszolgasors vár, és gané.
Száll a körhinta,
egyszer fenn, egyszer lenn,
hol magasba emel, hol leejt,
rajtam már nem segít, csak az ima.
Istenem kérlek, segíts nekem,
hogy a bántó szót feledjem,
a hibát, másokban, ne keressem,
add, hogy fájó szívem, csak szeressen!
Istenem kérlek, ne tűrd,
hogy elvegyék a holnapom!
A tehetetlenség dühe, elűz,
kerget, hogy vegyem a kalapom!
ÉRD, 2012.február 10.
írta:Zimán Hajnalka
Itt a farsang
Itt a farsang, áll a bál,
indul a színes kavalkád.
Kezdődik a dínom-dánom,
estére, te légy a párom!
Itt a farsang, áll a bál,
a pillangó is kelleti magát.
Álarcba öltözött maskarák,
húzzák már a talpalávalót!
Van itt, köpönyegforgató,
kerepelő, mindenható,
szegfűből lett narancs,
és kritikus varangy.
Zeng a díszes karnevál,
táncol a sok betyár,
itt egy kalapos gomba udvarol,
amott, egy pulikutya csahol.
Kelepelő gólya, táncolni visz,
sárgul, irigykedik a kikirics,
szambázik a szegfű, a narancs,
folyik a bor, s a lazac.
ÉRD,2012,február 4.
írta:Zimán Hajnalka
indul a színes kavalkád.
Kezdődik a dínom-dánom,
estére, te légy a párom!
Itt a farsang, áll a bál,
a pillangó is kelleti magát.
Álarcba öltözött maskarák,
húzzák már a talpalávalót!
Van itt, köpönyegforgató,
kerepelő, mindenható,
szegfűből lett narancs,
és kritikus varangy.
Zeng a díszes karnevál,
táncol a sok betyár,
itt egy kalapos gomba udvarol,
amott, egy pulikutya csahol.
Kelepelő gólya, táncolni visz,
sárgul, irigykedik a kikirics,
szambázik a szegfű, a narancs,
folyik a bor, s a lazac.
ÉRD,2012,február 4.
írta:Zimán Hajnalka
Gyertyafénynél üres tányér
Hófödte, ködfátyolban punnyadó,
házak felett, süvít a szél jajong.
Márvány arcomon, élettelen fagyott mosoly.
Istenem, most ne hagyj el! - imádkozom.
A tél vicsorog, mutatja erejét,
a negyvenhétezer, rezsire nem elég.
Istenem, most ne hagyj el!- imádkozom.
Kályhám hideg, gyomrom korog.
Jégvirág csillog az ablakon,
pára és penész, a falakon.
Fűtve nincsen, jégverem ölel át,
a fagyos szél körbejár.
Gyertyafénynél, üres tányér,
szemem kopog, vacsoráért.
Fohászkodom, milliók óhajáért,
egy szebb, és jobb világért!
ÉRD, 2012.február 2.
írta:Zimán Hajnalka
házak felett, süvít a szél jajong.
Márvány arcomon, élettelen fagyott mosoly.
Istenem, most ne hagyj el! - imádkozom.
A tél vicsorog, mutatja erejét,
a negyvenhétezer, rezsire nem elég.
Istenem, most ne hagyj el!- imádkozom.
Kályhám hideg, gyomrom korog.
Jégvirág csillog az ablakon,
pára és penész, a falakon.
Fűtve nincsen, jégverem ölel át,
a fagyos szél körbejár.
Gyertyafénynél, üres tányér,
szemem kopog, vacsoráért.
Fohászkodom, milliók óhajáért,
egy szebb, és jobb világért!
ÉRD, 2012.február 2.
írta:Zimán Hajnalka
Mint a bohóc csörgősipkával
Van nekem egy csoda
hangszerem, a fuvola.
Elsírom rajta a bánatom,
ha olyan a hangulatom,
Mint a bohóc, csörgősipkával,
ujjbegyeim érzi a dalt,
a billentyűk táncával
kezdődik a kaland.
Ajkammal életre keltem,
lágyan szól a hangszerem,
a pokol mélyéről, a magasba emel,
lágy fuvallatként szárnyalok vele.
ÉRD, 2012. január 27.
Hej te Rozi, hopp ide!
Estharang szól a faluban,
bim-bam, zengő hangja messze száll,
pörge kalapos aratókra, citera zene vár.
Lányok és legények a táncházban buliznak.
Mulatság van a kultúrházban,
vígan szól a tambura.
Citerások, pengetik a húrokat,
ide várják a kicsiket s a nagyokat!
Hej te Rozi, hopp ide,
járjad velem sebtiben!
Szoknya röppen, boka villan,
csizma csattog, lóláb kivan.
Hej te Rozi, hopp ide,
táncolj velem kicsinyem!
Szép a szemed, szép a szád,
a Te babád, csak téged lát!
Mulatság van a Kultúrházban,
vígan szól a tambura,
hej tedd rá, most tedd rá!
Citerabanda, pengesd már!
ÉRD, 2012.január 21.
Buja érzékeim
Vágy tüze csillan két szemeden,
csábíts el, ölelj szerelmesen !
Sziszegve mondd, hogy akarsz,
de ne hidd, hogy könnyen aratsz!
Érints meg, melytől libabőrös leszek!
Halljam, Ámortól ittas szavad,
a szívemhez nálad a kulcs, itt a lakat!
Érezzem mohó ujjaid, ahogy rezzenve,
buja érzékeim, kutatod, keresed!
Hófehér keblemen, megpihenve,
újra csecsszopó leszel, élvezed,
halk sóhajaim, magaddal viszed.
Zihálva hámozol, bontogatod,
téped a blúzomat, a gomb
szalad, a tangám szakad.
Húzom a nadrágodat!
Szoknyám alá nyúlsz, gyönyört ígérsz,
Szerelmesem,röpíts a fellegekbe, vigyél
magaddal, hatolj belém, a kulcsodat várom,
nyílik a zár, ajtóm kitárom!
ÉRD, 2012. január 13.
Mamához
Szeretnék gyermek lenni.
Mama körül téblábolni,
kérdésekkel ostromolni,
Oly jó lenne, átölelni!
Ha bántana az apám
most is eléd állnék,
nagyot kiáltanék,
ne bántsd a mamát!
Oly jó lenne, Veled kelni,
Nálad, melegségre lelni!
Boldogan hozzád simulni,
rózsabimbóként kivirulni!
Szót fogadnék, jó lennék,
tágra nyílt szemekkel,
innám a szavaid, nevetnék
a boszorkán, a szellemeken!
Kenderhajam lobogna a szélben,
tárt karokkal, szaladnék elébed!
Kergetném a pillangókat,
elvenném a csomagodat!
ÉRD, 2012. január 10.
Sakkfigurák
Királyom! Nem respektálom, hogy lerohantál,
játssz velem az élet színpadán!
Foglalj helyet! Tiéd a fehér, enyém a fekete.
Védd magad, én is azt teszem!
Lépj Király! Az elsőbbség Neked jár.
Gyalog kakukk, királynő? -ez igen!
Hajrá paraszt, ugrass csikó ízibe!
Gyerünk íjász, futó mire vársz?
Király! Csallóközben belebuktál,
mégis itt maradtál?
Sakk! Lépj Király, menekülj!
Védjél bástya, a veszélyt kerüld!
Menj elébe, mindent bele,
mattot neki, Isten vele!
Király! A néptől mattot kaptál,
szegénységet, nyomort hoztál!
ÉRD, 2012. január 6.
Ha Te vagy a végzet
Ha Te vagy a végzet,
bűn leszek, vétkezem Veled!
Fénysugárként, beléd veszek,
a létem vagy, csak érted élek.
Ha sorsom szerelem,
én boldogan vállalom.
Táncolok egy napon,
csak Neked, füledbe súgom szeress!
Forró csókod lábamról levesz,
rezzenő ujjaiddal bejárod, testem
tájait, combomon siklik kezed,
ölem, kéjesen birtokba veszed.
Ágyékod meredezik,
kelyhem nyílik, szeretkezik.
Kéjes gyönyör, ondósejtje,
repüljünk a fellegekbe!
ÉRD, 2012. január 5.
Mocskos világ
Mocskos világ, miért nem engedsz élni?
Megtörten jöttem kérni, s nem ítélni!
Nem akarok többet félni,
bolond világ, hagyjatok remélni!
Mint sebzett, szárnyaszegett
madár, rongyokba burkolva,
kukákat dézsmálva, nassolva,
tengetem, mihaszna életem.
Áspis kígyók, szívják véremet,
tőlük, hogyan kérjem béremet?
Mondjam azt, hogy beverem a képedet?
Bízz Isten, még a végén megteszem!
Ez a világ mindenkié,
emberség nélkül, mit ér?
Mocskos világ, qurva lettél,
mindent pénzzé tettél!
ÉRD. 2011.december 31.
Szent Karácsony éjjelén
Bolyhos pelyhekben, hull a hó,
kristályos, zúzmara csillogó.
Ordas szél fújta hóbucka, ragyogó.
örömtáncot járó, vigadó.
Hófödte, ködfátyolban gubbasztó,
házikók: sóhajt a csend, alszik a gonosz.
Itt-ott, pislákoló lámpafények,
máshol, csiribiri fényfüzérek.
Útra kész a Fias tyúk, a Göncöl szekere,
angyalok serege, száll vele.
Besurrannak, minden házba,
zöld fenyővel, arany ággal.
Messiás! Te vagy a non plusz ultra, a szeretet.
Kerülj beljebb, foglalj helyet!
Terítve az asztal, mosolyog a tál,
a kalács, buggyan a halászlé, a szék is hazavár!
Fenyőillat, csillagszóró, gyertyafény,
áldás, békesség, szent karácsony éjjelén!
Pompázik a szép fenyő, köszöntünk ma, Megváltó!
Hozz meleget, eleséget, Megváltó! Megváltó!
ÉRD, 2011. december 17.
Fészekrakó
Jégpáncélba burkoltam szívemet,
nem vártam csodákat, szerelmeket.
A semmiből jöttél, kopogtattál csendesen,
majd, zörgettél, követeltél hevesen.
Izzó kohóként, olvasztod, repeszted,
jégburokban alvó szívemet.
töröd, zúzod, melegíted, leheled,
hogy lehulljon a jéglepel.
Felbukkanó, kristálytiszta, olvadó,
nagy örömben vigadó.
Fészket raksz a belsejébe,
lubickolsz a tengerébe.
ÉRD, 2011. december 14.
Gyémántszemed
Gyémántszemed, perzsel,
ha rám nevet,
ereimben lüktet a vér,
amikor kezed, hozzám ér.
Bele égetted, a neved,
a testembe, a lelkembe,
hogy soha, de soha ne felejtsem
el, azt az éjszakát, a szerelmedet!
Bravó! Büszke lehetsz
magadra, ez sikerült Neked!
Az eszem, azt súgja, eredj!
A szívem azt, jó Veled.
Nem kell a szó, érzem, hogy szeretsz,
melegség járja át, szívemet.
Újra élek, mikor két karod
átölel, Te vagy a balzsamom.
ÉRD, 2011. december 11.
Oda vagyok magamtól
Oda vagyok magamtól
a hat szavamtól.
Nem adlak én, olvasónak,
rímtolvajnak.
Be is zárlak, vitrinembe,
drága kincsem, őrizgetlek.
Nem adlak én, fűnek, fának,
ott a helyed, vitrinembe.
ÉRD, 2011. december ll.
Álmodtam egy más világot
Álmodtam, egy más világot,
parlamentben, bóbiskoltam,
gombot nyomtam, olvastam az újságot,
egy milláért voksoltam.
Audin röppentem a parlamentbe,
király voltam, minden gondom megoldtam.
Szavazásnál, szándékosan tévedtem,
adót, nem szavaztam, sunnyogtam.
Kerültem a parlamentet,
de a pénzt azt fölvettem.
ki is rúgtak, pénzt megvontak,
szép csendesen, beszóltak.
Nem kell nekik, léhűtő,
húzzon innen a pártütő!
Másnap aztán felébredve,
tiszavirág királyságom feledve.
ÉRD, 2011.december 10.
Levél a füzfapoétához
Nekem a vers, a három mondatos 5.7.5 japán
haikunál kezdődik.
A hat szóból álló vers, nekem nem vers,
csak szavak, ötletadó!
Sosem lennék, olyan beképzelt, hogy
versnek tituláljam.
A verslopás az, ha valakinek a versét,
szó szerint lemásolva, saját versként tüntetjük föl.
Mivel itt vers nem volt, csak pár szó, amiből
egy-kettő egyezik, lopás nem történt.
Kedves barátom, egy új fogalmat próbálsz
elhinteni: a gondolatlopást.
Habzó szájjal, tajtékzó, mániákus, farkast,
tolvajt kiáltó, fűzfapoéta, nem tilthatod meg
senkinek, a gondolatszabadságot!
Lásd, úrinő vagyok, nem hányok rád, kígyót, békát.
Hirdesd csak a dalaidat, az Isten áldjon meg!
ÉRD, 2011. december 8.
Egyek vagyunk
Egyek vagyunk, szemed, mint a sima tó,
oly megnyugtató ,Te vagy a sziget,
az oázis, a szerelem, a mag.
Beolvadtam én is, a maghéjba,
a molekulába, mint nyíló virág
befogadtalak, beittad magad
a sejtjeimbe, a zsigereimbe,
zigótaként osztódsz bennem, védtelen
szívem menekülni már képtelen.
Te vagy az alfa és az ómega,
egyek vagyunk, a zsák meg a foltja.
ÉRD, 2011. december 06.
Férjek szégyene II.rész
Szökken a Hold, bekacsint tündöklőn, rám veti fényét.
Pirkad. Nélküled alszom, a láng tüze már kialudt rég.
Link pasiért, nem kell több átsírt éjszaka, vége!
Látom, tétova, botladozó lépted, Laci késtél!
Most az enyém vagy, nem menekülsz, halljam sikolyod, jöjj!
Vágy heve kerget, szívemben tűz ég, gyere rózsám!
Ácsi! Te dög, részeg mocsadék, menj, húz a fenébe!
Tűnj ki a hálómból bunkó, most kell hazatérni?
Van valakid, megcsaltál. Kid van bestia? kérem
mondd a nevét! Nyomorult patkány, megbánja a tettét!
Vedd le a mocskos mancsod rólam, mit tapizol? -pöcs.
Szánalmas, kétségbeesett láz, még Te gyanúsítsz?
kis csökevény, tán nem sikerült a lamúr? -Te gané, kuss!
Nem válok, Te enyém vagy még édes feleségem!
Már fenyegetsz? Bosszú hajt téged, szoknyavadász, fuss!
Lám, Te Otellót játszol, gyarlón, egy trubadúrt, bűn.
Érd, 2011. november 28.
A büdös életbe, ezzel a rohadt szép új világgal!
Délután van, három óra is elmúlt. Kint ragyogóan süt a nap, de vacogó hideg van.
Kimegyek a kertbe a ház előtt jön egy sárga autó, és megáll. Elkezdtem nézelődni,
majd látom, hogy a pasas kiszállt, és a földről föl támogatott egy hiányosan és
rosszul öltözött férfit, alig állt a lábán. Gondoltam beteszi a kocsiba és elviszi a
családsegítőbe vagy a hajléktalan szállóra.De, nem fölállította, és elhúzott az
autóval. A férfi tántorgott egyet-kettőt és lezuhant a földre, én figyeltem a
szomszédokat, hátha valaki odamegy és segít.
A függöny megmozdult, láttam, hogy tudnak róla, de nem jött ki senki.
Na majd én oda megyek és fölrázom, ezt a jó embert gondoltam magamban.
Kimegyek és látom hanyatt fekszik a földön, a keze imára kulcsolva, mellette
egy nylonzacskóban megkezdett kilós kenyér. Láttam, hogy tök részeg volt.
Elkezdtem kiabálni neki:helló, tessék fölkelni! Itt nem maradhat, nemsokára fagy,
reggelre, kihűl! Tessék haza menni! -felszólítottam. Nekem nincs hová mennem
mondta. Akkor be kell menni a hajléktalan szállóra, ott majd segítenek. -mondtam
Még egy darabig beszélgettem vele, míg kitisztult a feje és megértette, hogy itt
megfagy. Kérdeztem szüksége van-e valamire? Azt mondta nincs, és lassan
elindult, már egyenes lépésekkel.
A büdös életbe, ezzel a rohadt, szép új világgal, mely kitermelte a korábban nem létező
nyomorultakat!
Egy órával ezelőtt történt.
ÉRD, 2011.október 18.
Munkásszendvics
Nem tudod mi az? Hát a jó zsíros kenyér.
Volt idő, mikor a munkásnak csak erre
tellett, hagymával, paprikával és fröccsel
leöblítve, mennyei, mindennel felér!
Ó, munkásszendvics, de jó, hogy vagy nekem!
Pedig, már régen elfelejtettelek.
Elhízás, koleszterin? - nem fenyeget.
De, hová lett a munka? Tán eltemetve?
Ha kell, tróger leszek, de én megkereslek!
De, azt is, aki téged a hűvösre tett!
Munka, kérlek, gyere vissza, rabod leszek!
Ígérem megbecsüllek, nem kerüllek!
Föltámasztunk, hamvaidból, Főnix leszel!
Füvet nyírok, magot vetek, meggyet szedek.
Üres zsebbel, munkát kérek, éhen veszek!
Munka nélküli élet, egy bezárt verem.
ÉRD, 2011.október 15.
Orvosi etikám
Az apám, orvosként, motorkerékpárral
járt a betegekhez, széltől cserzett arccal.
Nem várt hálapénzt, tisztelet övezte.
Példaképem lett az apám és mesterem.
A hippokratészi esküm kötelez,
az ember gyógyítása mindenek felett!
Egyformán kezelem a tehetőseket,
és a szegényeket, esküt nem szegek!
Nem fogadom el, a halálos betegek
pénzét, ha mégis, szembe köpöm magamat!
Nem veszek részt, stiklikben, törvényellenes,
nem létező beteg nyilvántartásban!
Itt állok, üres zsebbel, és diplomával,
hagyjam el a több sebből vérző hazámat?
Betegeimet, bagóért-e hont, futva
mint Jellasics a gyáva? Nem, én nem teszem!
ÉRD, 2011.október 10.
Férjek szégyene
Késő éjjelen, éji madár riogat, Laci hol jársz?
Már lopakodsz? Szél lebben, csend honol, éjszaka rémít.
Már repülünk, mámorban, szökjünk meg Kati! Mondád!
Férjek szégyene! Láttak már vele, hívogat és mész!
Megbántam már régen, még veled álmodom éjjel.
Vár az a kis nyavalyás Kata, menjél, nélkülem és kész!
Sanda az, ő becsap, ámít, érted? Gyűlölöm, átvág!
Drágám! Kis feleségem, szívem, nincs Kata! Tépj szét!
Mit könyörögsz, te köcsög, sáros vagy, fuss apa! Húzzál!
Pellengérezlek kicsi férjem, sztár Laci! Szégyen!
Jaj! Ne legyél hülye, zsémbes, sárkány: kész ciki, hagyjál!
Mit ne? Miért ne tegyem Laci? Így jártál violám! Lépj!
Blőd, tapló krapek, útmutatóval várja a kedvest!
Lányok! Az éjszaka horkol, csélcsap, már lüke: válok!
Főzz neki: sonkát, kappant, kapjon még ürühúst, bort!
Kávét és a pipát, tedd kézhez, légy vele kedves!
Érd, 2011.szeptember l6.
Búcsúzik a nyár
Ökörnyál lebeg, búcsúzik a nyár.
Érett a szőlő, hullik az alma,
őszi szél fúja, a zörgő avart.
Aranyba, bíborba öltözött a táj,
aludni készül, új ruhára vált.
Sárgul a rét, a tarló, a szalma.
Ökörnyál lebeg, búcsúzik a nyár.
Elröpült, az utolsó fecskepár.
Ködös napok jönnek, és zúzmara,
pihen a természet, csend uralja.
Fáradt lelkem is, oltalomra vár!
Ökörnyál lebeg, búcsúzik a nyár.
2011.szeptember 04.
Elmentél
Sírod, könnyeimmel öntözöm Neked.
Koporsódon, tengernyi virág.
Elrabolt tőlem a szellemvilág.
Viasz mécsek, tömjén füstje felett,
angyali ének, zeng, lelkendezve.
Hívogat és vár, Jézus a király.
Sírod, könnyeimmel öntözöm Neked.
Aljas, gyilkosod, gyáván, elszelel!
Megcsalt, lopott, a hóhér alvilág.
Gyászolunk, halottunkért szól imánk.
Fényes glóriád, mennybe menetel.
Sírod, könnyeimmel öntözöm Neked.
2011.augusztus 25./Frissítve/
Vihar
Vörös az ég alja, bíborban lángol.
Sötét felhő, nyargal az égen,
villámok cikáznak, fenyegetve tör
zúz, csattog, szikrát hány.
Vörös az ég alja, szélanyó táncol,
vihart korbácsol.
A keselyű prédára vár, zsákol.
A parlament gáncsol.
Sötét felhő, nyargal az égen.
Megvetett koldusok serege, éhen.
Kivájt szemű, vakká tett emberek,
értetek szól imám.
Soviniszta, népnyúzó bitangok!
Kapitalista árak? Szocialista bérek?
Ha tűzhányó lennék, lávaként elsöpörnélek.
Ha felleg lennék, jégesővel vernélek!
Ellopott évek, ellopott fények.
Térdre rogyva, kenyeret kérek!
Csípnek a darazsak, méhek.
Patkánybűzös, sikátoros, csöves éjek!
Gengszterváltás!
Mint az éji vadkan, csörtetve
tört ránk, a harácsoló csorda.
Gyáraink romokban, a porba
hullva, az enyészet mezején!
A munkás megkülönböztetve,
nemzeti kincseink horda!
Iparunk, vagyonunk kámforba!
Pusztulás, szemét a tetején!
Jöttetek, alattomban, rejtve!
Kádárt megbuktatva, törtetve!
Orvul, a munkást eltiporva!
A zab közé került a korpa!
Féltékenység /Haiku/
Féltékenység /Haiku/
Kin és gyötrelem
a szerelem halála
a temetője.
Bátran /Haiku/
Nem félek, bátran
kiállok bárkiért, s
az igazságért!
A Fal /Haiku/
Már itt se vagyok,
ha veszekedni akarsz.
beszélj a falnak!
Boldogság /Haiku/
Arcom, lángrózsa
borítja, ha meglátlak
a boldogságtól.
Irigység /Haiku/
Dögöljön meg, a
szomszéd tehene, csak az
enyém ne! Milyen?
A jószívű /Haiku/
Neked adom a
kenyerem felét, tied
fogadd el! Tessék!
A sóvárgó /Haiku/
de szép ez a ház,
s az a verda, de jó
is lenne! Vegyél!
2011, június 20.
Viharfelhők gyülekeznek a horizont egén
Viharfelhők gyülekeznek a horizont egén.
Mint az éji vad, csörtetve tört ránk a harácsoló
csorda.
Gyáraink romokban, a porba hullva, az enyészet
mezején.
Viharfelhők gyülekeznek a horizont egén.
Jöjj napfény! Kellesz, mint koldusnak a csoda!
Munka kell, nem alamizsna, mint az elején!
Viharfelhők gyülekeznek a horizont egén.
A sikátor, az utca az otthonom, s a pálinka a barátom.
Máma itt, holnap ott oly mindegy, majd holnap, elhagy
a bánatom.
Viharfelhők gyülekeznek a horizont egén.
Gyűlik már az éhezők tábora, míg a kormány
csak magyaráz.
Húzd meg, ereszd meg, s a maradék koncon vitáz!
A stilus maga az ember
Nem kívánok stílus irányzatokról /barokk, román, klasszikus stb/ szólni. Csupán ami az emberre korlátozódik: öltözködésre, viselkedésre, cselekedetekre, írásra és beszédre.
Az öltözködés lehet: egyszerű, klasszikus, kihívó, modern, divathóbort, polgárpukkasztó, és konzervatív. Az öltözködés is lehet figyelem felkeltő, megbotránkoztató. Azt hiszem, jómagam bika jegy révén, inkább a konzervatív és a modern stílus ötvözetet részesítem előnyben.
A viselkedés és a cselekedet: lehet szolid, természetes, együtt érző. De lehet polgár pukkasztó, megbotránkoztató, feltűnő, kirívó és gyűlölködő.
Nekem az együtt érző, természetes viselkedés a szimpatikus, ami nem bánó senki számára.
Az írás és a papír, sok mindent elbír, viszont a szó elszáll, s az írás meg marad.
Írásban és levélben leírhatok bármit. De kérdés, hogy meddig mehetek el? A jó izlés határain belül illene maradni, de ez nincs mindig így.
Nem régen kerültem, közelebbi kapcsolatba az internettel, s mondhatom nagyon megszerettem. De találkoztam az interneten, sajátos és gyűlölködő politikai stílussal is.
Az ország évek óta két részre, jobb és bal oldalra szakadt. Emlékszem, hogy pár éve még a tüntetéseken a Gyurcsány takarodj! - volt a szlógen a jobb oldal részéről.
Erre most azt kell tapasztalnom,hogy a baloldaliként emlegető írások tele vannak:CsOvi király és láncos kutyákkal, és Orbán takarodj! - és hasonló durva, obszcén jelzőkkel: Hogy szakadt volna bele a feje az anyja hasába, és megsemmisítésükre való törekvésekkel. Muszáj baloldaliként, ilyen gyűlölködő, gyalázatos és alpári stilusban fogalmazni? Lehet, hogy egyes baloldalt képviselők sem különbek a Deákné vásznánál? Még mielőtt megvádolnátok Fideszes hovatartozással, tájékoztatlak benneteket, hogy egyik pártnak sem vagyok az elkötelezett tagja. De ez, már nálam is kiverte a biztosítékot, hogy túlmentetek a jó izlés határain.
Egy magát írónak és költőnek nevező ember sem engedheti meg magának az ilyen sértegető és gyűlölködő jelzőket! Én az ilyen kijelentésekkel, nem tudok azonosulni, s vallom, hogy az erőszak, erőszakot szül. S az ilyen stilus maga az ember, saját magát minősíti!
/Aki magára ismer, s nem ért egyet a leírtakkal, egész nyugodtan töröljön az ismerősei közül./
2011. április 17.
A második világháboru Magyarországon. /Betekintés/
A második világháborúban a német fasizmus, Hitlerrel az élen a világ újra felosztására törekedett. 1939. szeptember 1-én lerohanta Lengyelországot. 1940-ben elfoglalta Dániát és Norvégiát, majd Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot. A német sikerek hatására a fasiszta Olaszország Mussolinivel az élen belép a háborúba Franciaország ellen. Franciaország leverése után Anglia volt a következő célpont, de itt komoly ellenállásba ütközött és vereséget szenvedett.
1940. szeptember 27-én Berlinben létrejött a háromhatalmi egyezmény: Németország, Olaszország és Japán között. Megállapodtak a világ újra felosztásában, és kölcsönös politikai, gazdasági és katonai segítséget ígértek egymásnak.
Ellenpárjaként /1941-1942/ létrejött az antifasiszta koalició az ANTANT: angol-amerikai-francia-szovjet részvétellel a fasiszta hatalmak ellen, és aláírták az Egyesült Nemzetek Kiáltványát.
1941. június 22-én elkezdődött a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja, mely 1942 . novemberében ért véget.
A németek a meg nem támadási szerződés ellenére, hadüzenet nélkül támadták meg a Szovjetuniót.
A Sztálin vezette Állami Honvédelmi Bizottság, mozgósította, és bevetette az ország erőforrásait és tartalékait. Majd a Vörös Hadsereg Moszkvánál ellentámadásba ment át, és vereséget mért a betolakodókra.
A nácik a megszállt Európát a koncentrációs táborok létrehozásával kívánták megfélemlíteni: lengyel.szovjet hadifoglyokat, ellenállókat, zsidókat és cigányokat deportáltak a gettókba, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták, majd - többnyire gázkamrákban elpusztították őket.
1941-ben a Bárdossy - kormány a magyar hadigazdaságot a németek rendelkezésére bocsátotta. A hazai élelmiszer-fejadagot korlátozta.A magyar uralkodó körök az ipart is német szolgálatba rendelték. A hadbíróság jogkörét kiterjesztették a polgári lakósságra. Kommunista gyanúsakat internálták. Megtiltották a zsidó és a keresztény közötti házasságot. Munkaszolgálatot vezettek be, mely a zsidók kiirtására irányult.
Növekedett a német politikával szemben az ellenállás. Ezért Horthy Miklós kormányzó elbocsátja Bárdossyt.
Népfront mozgalom bontakozott ki. A KMP fő célja: Magyarország felszabadítása, a német hadsereg eltávolítása az országból, a német igától való megszabadítás, és a Szovjetunió elleni indokolatlan háború megszüntetése.
A kommunista szellemű Bajcsy Zsilinszky Endre, Szakasíts Árpád, Szekfű Gyula is szót emel az agresszor ellen. Az uralkodó osztály érdekeit sértő kommunistákat üldözték, ezért sokan illegalitásba kényszerültek.
A Bárdossy kormányt a Kállay-kormány váltotta fel. A Kállay-kormány hinta politikája, és Horthy gyengesége miatt, Magyarország a németek csatlósaként részt vett, hátvédként a szovjetek ellen indított támadásban. Majd a Don kanyarban Voronyezsnél súlyos vereséget szenvedtek a hazájukat védő Vörös Hadsereg által 1943. elején.
A német háborúhoz Olaszország után Bulgária, Románia, Finnország, Szlovákia és Magyarország csatlakozott.
Schönherz Zoltán a KMP és a népfront szervezőjét a hadbíróság halálra ítélte. Rózsa Ferencet megölték.
Kállay a voronyezsi vereség után már alkudozott a nyugati hatalmakkal, de közben folytatta a háborút a Szovjetúnió ellen. Kállay 1943. szeptember havában titkos megállapodást kötött az angolszászokkal: mely szerint, ha az angol-amerikai haderő eléri Magyarországot, a Kállay-kormány a németek ellen fordul.
Az uralkodó osztályok németbarát csoportja, melyek érdekeltek voltak a német fasizmus győzelmében, a véksőkig való háborút kívánták.
Az uralkodó osztályok ellentétei elmélyítették, és a Horthy rendszer válságát idézték elő.
-Hitler értesült a Kállay-kettős politikájáról. és elhatározta Magyarország megszállását. - Horthyt Németországba hívatta, és közölte döntését: 1944.március 19-én 10 hadosztállyal megszállja Magyarországot. Horthy némi vita után belement, és a helyén maradt.
-A népi ellenállást a Gestapo erőszakkal, letartóztatásokkal megakadályozta. A Kállay kormány leváltása után Horthy a német fasizmus kiszolgálóját SZTÓJAI DÖMÉT nevezte ki miniszterelnöknek. A FÜRRER minden parancsát teljesítette - gazdaságilag is. Ez az ország teljes kifosztását jelentette.
2011. március 22. /Történelmi esemény/ A befejezés következik.
A második világháboru Magyarországon. /Betekintés/ II. rész
A pengő elértéktelenedett, az infláció az egekbe szökött. A magyar zsidókat megbélyegző sárga csillag viselésére kötelezték, majd össze gyűjtötték őket és vagonokban gettokba, haláltáborokba szállították, ahol gázkamrákban végezték.
Hitler a felsőbbrendű én a "fajtiszta árja" elvet képviselte. Egy őrült, majdnem zseni , világuralmi törekvései milliókat küldött a halálba.
A GESTAPO áldozata lett a kommunista ifjusági mozgalom és függetlenségi harc szervezője SÁGVÁRI ENDRE is.
A német fasizmus hadiereje tovább gyengült, mert a korábbi németbarát :Románia, Finnország és Bulgária is szembefordult Hitlerrel.
-Horthy lemondatta SZTÓJAIT /1944.aug.24/ és LAKATOS GÉZÁT nevezte ki miniszterelnöknek.
Horthy megbizottai Moszkvába utaztak, ahol aláírták a fegyverszüneti szerződést 1944.október ll-én, mely a magyar kormányt, haderejének az 1937-es határokig való visszavonásra, és a németekkel való szembefordulásra kötelezte.
Horthy azonban nem tett komoly lépéseket, hogy összefogjon a MAGYAR FRONT képviselőivel: a kommunista RAJK LÁSZLÓVAL, SZAKASITS ÁRPÁDDAL és TILDI ZOLTÁNNAL, valamint a hozzájuk csatlakozó szervezett bázissal. Így llehetővé vált, hogy Hitler magyarországi tartalékai :SZÁLASI nyilasai jussanak hatalomra 1944. október 15-én. Kezdetét vette SZÁLASI RÉMURALMA. Szálasi másfél millió katonát és munkaszolgálatost ígért a Fürrernek. Mozgósítást rendelt el, munka vagy fegyveres szolgálatra 14 éves kortól 60 éves korig. A gyárak felszerelését, az állatállományt, a Nemzeti Bank aranykészletét Németországba szállították. A politikai foglyokat, főleg kommunistákat átadták a németeknek, akik koncentrációs táborokba vitték, és ott elpusztították őket.
1944.október 15-e után a MAGYAR FRONT valamennyi pártja vállalta a fegyveres harcot, a kommunista Bajcsy-Zsilinszki-Endre vezetésével. Katonai bizottságot szerveztek. A terveik végrehahtását árulás akadályozta meg.
Vezetőit: Bajcsy-Zsilinszky-Endrét, Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tartsay Vilmos századost a nyilas "Számonkérő Szék" halálra ítélte, és kivégeztette.
A magyar újjászületés a Vörös Hadsereg által 1944 októberében felszabadított Tiszántúlon és a Duna-Tisza köze déli részein kezdődött meg.
A Horthysta rendszer összeomlott. 1944. december 3-án Szegeden a kommunisták kezdeményezésére a Magyar Front folytatásaként az ANTIFASISZTA pártokból megalakul a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front: A FKGP, MKP, NPP, SZDP valamint a német imperializmussal szembeforduló tábornokok és politikusok részvételével
A munkásosztály és a parasztság túlsúlyba kerül a csekély Horthysta burzsoá, németellenes részvétellel szemben.
Ideiglenes Nemzeti kormány alakult 1944. december 22-én. Gerő, Kádár, Kállai, Rajk, Rákosi, Révai vezette a Magyar Kommunista Pártot./MKP
Az ideiglenes Nemzeti Kormány hadat üzent a fasiszta Németországnak 1944. december28-án, majd FEGYVERSZÜNETI SZERZŐDÉST kötött MOSZKVÁBAN 1945. junius 20-án.
Magyarországot JÓVÁTÉTELRE, és az 1937-es határokig való visszavonásra és a németekkel való szembefordulásra kötelezte. A FEGYVERSZÜNETI szerződést, MINDEN VERESÉGET SZENVEDETT ORSZÁGBAN a S Z E B ellenőrizte. NÁLUNK a SZOVJETUNIÓ GYAKOROLTA BELESZÓLÁSI JOGGAL.
Azt, azért tudni kell, hogy a Vörös Hadsereg igazságos HONVÉDŐ HÁBORÚT folytatott. Nem őnként és dalolva jött Magyarország földjére, hanem azért, mert mi német oldalon hadban álltunk a Szovjetunióval.
Csak a Szovjetunióban 20 millió ewmberi életet követelt a második világháború, és hazánk felszabadításáért is ontották a vérüket, s megszabadítottak a német megszálloktól és a Szálasi féle rémuralomtól 1945. április 4-én. Csakhogy, nekünk nem kellett, egy újabb megszálló.Jaaa! Talán, nem kellett volna a németek csatlósaként háborút folytatni a Szovjetunió ellen. Micsoda dolog volt az német részről, hogy a saját szövetségesét, minket Magyarországot is lerohantak. Mit mondjak? Ezek után én nem vagyok német barát. írta?hajnalka Ziman 2011. március 22. Történelmi esemény. Befejezés. ui. Nem a teljességre törekedtem.
Magyarország német megszállásának /1944.márc.l9. -2011. már. 19/ 67. évfordulója alkalmából emlékezzünk, hogy soha többet, ne legyen háború!
Szerelem
Futó kalandok, jöttek és mentek. Az 1970-es években, egy nyári estén jött Dzso, s a mindent elsöprő szerelem. Egy baráti társaságban szórakoztam a Baross kávéházban, mikor Dzso odajött az asztalhoz: szabad? - és felkért táncolni. Barna, hullámos haja kissé a homlokába lógott, mosolygós, barna szemei az enyémbe olvadtak. Öltönyben és nyakkendőben, nagyon jól festett. Miközben átölelt és hozzám ért, meg ismertem, azt a furcsa borzongást, azt a titkos remegést, melyre Dzso lett a gyógyír, s az orvosság. Mintha, már ezer éve ismertük volna egymást, mindjárt összebarátkoztunk. Dzso medikusok társaságában volt. A tánc után visszakísért, s megkérdezte, csatlakozhatnak-e hozzánk? Persze, gyertek csak! Pillanatok alatt, lettünk 10-en, s ott buliztunk záróráig, s jártuk a rock and rollt. Másnapra találkozót beszéltünk meg, s ettől kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Számomra megnyerő volt, s egy idő után, már nem volt kérdés, hogy az övé leszek. Szinte természetesnek tűnt minden. Jó volt vele a sex, nemcsak dugás volt, hanem szerelem - és áldoztunk "Ámor" oltárán. Magával ragadott, és sodort bennünket az ár. Kicsit őrült, vad és szenvedélyes szeretkezéseink voltak. Ámorban és mámorban úsztunk, s nem csitult, hanem égett, és izzott, mint a parázs. Imádlak! - Mondtam már? - súgta, búgta a fülembe számtalanszor. Egymást okoltuk a bennünk kialakult érzésért. A sors kacagva mondta: hiába futsz, hiába menekülsz, a sorsod elöl futni, úgyse tudsz! - Sors! Te mondod meg nekem, hogy mi a jó? - és nekem mi kell? - vívódtam magamban. Majd én eldöntöm, nekem mi és ki a jó! - s nekem mi, és ki kell! Én akarok választani, makacskodtam. - Jó! jó! Te kérted, ezt megteheted, választhatsz: a jó és a rossz között, csak azután, ne panaszkodj! - Megegyeztünk! - nem fogok, de ezt én szeretném eldönteni! Mindig vidámak voltunk, moziba jártunk, s áttáncoltunk sok pesti éjszakát. Állandóan együtt lógtunk, szinte csak aludni jártam haza. Mikor ügyelt a kórházban, ott voltam vele reggelig. Beleragadtam én a hajába is, kapott egy-két tacsnit is, persze nem nagyot. Cukkoltam őt, szerettem ahogy udvarolt nekem. Mosolyogva rám nézett, s azt mondta: Megállj! - most megkapod a magadét, s eszeveszett bírkózásba kezdtünk, majd elalélva átadtuk magunkat Ámornak, mert tudják én nem adtam olyan könnyen magam. Itt nem volt érdek. Nem tudtam nem szeretni. Annyira ember volt: becsületes, jó humorú, s nagyon kedves, ezért szerettem őt. Becenevet is kaptam tőle: Pruntyinak hívott. - Mikor elvégezte az egyetemet, lekerült Bajára. Minden héten leveleztünk, vagy én utaztam le hozzá, vagy ő jött fel Pestre hozzám. Jöttek a levelek a távolból, évek múlva is. - Így udvarolt nekem: Kicsi Pruntyim! Oly rossz vagy néha, hogy haragszom rád. Persze nem nagyon, s elsősorban magamra kellene haragudnom, de ez nehezebb, s így Téged okollak, mint például most is. Akárhogy is igyekszem nem gondolni rád, egyszerűen nem megy. Elhessegetem a gondolatokat, de mint egy bűvös kör, mindig visszatérek hozzád. Mondd, mit tettél velem? Te kis ördög. Nagyon szeretlek, akkor is ha nem akarom. Tudom vannak dolgok, amiket hiába nem akarunk, vannak tőlünk független és tudatunktól függetlenek, de mégis csak azért, mert mi vagyunk. S amit most érzek, az is csak azért van, mert mi vagyunk. Te és Én. Csak azért, mert egy bolondos éjszakán össze találkoztunk. S mert még az sem volt elég, utána ismét találkoztunk. És azóta ki tudja hányszor. Sokszor jó, sőt, határozottan jó, hogy van ez az érzés. Erőt ad, máskor teher. sokszor vagyok úgy, hogyha valami jót teszek arra gondolok, milyen jó lenne, ha itt lennél mellettem, most tudnád, hogy érted tettem így. Ismét máskor, azért teher, mert tudom, hogy akit most gondolataim simogatnak, ringatnak, az semmit se tud erről, oly távol van tőlem. Ez akkor lehangol, mert hídba ütközöm, teljesen fölösleges energiabevetésnek érzem az egészet. De hát ez a sors ironiája. Látod, hogy játszik velünk? Múlt alkalommal is annyira örültem, hogy találkozunk. Napokkal előtte, már ez adott erőt. S mit hozott a könyörtelen sors? Te is átélted gondolom, tehát nem kell ecsetelnem. Kivettem 2 nap szabadságot, s igen fontos dolgokat kellett intéznem. De ez jöhetett volna máskor is, nem éppen a találkozásunk idejére. No, nem baj, többet is kibírtunk, s reméljük a jövőben több szerencsénk lesz. A napjaim egyhangúan telnek. Sokszor eszembe jut, ha mellettem lennél, szokásunkhoz híven, milyen vidáman telne az idő, és mennyi ezerfélét tudnék veled tenni! De így egyedül, nincs kedvem az ötleteimet kivitelezni. Annyira tudom, mikor, mit tennék, de mire ezt el kellene kezdenem, mindig elernyedek, az jár eszembe: minek? és kiért? Igy aztán, mindig egy a dolgok vége, olvasok vagy alszom. Persze kimerítő, tudod más a beállítottságom. Délelőtt jól érzem magam a betegek között, nagyon szeretnek, mostanában jól is keresek. Persze az utóbbi nálam nem befolyásolja az emberekhez való kapcsolatom minőségét, Te tudod jól. Valószínű rövidesen kiröppenek bajáról, legalábbis a kezdet biztató - írta.
2011.március 9. /Megtörtént esemény/ A befejezés következik.
Szerelem.II.rész.
Majd a Szelidi-tónál töltöttünk, egy boldog hetet, sátorban, amely után így írt: Édesem! Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy vége lett egyhetes "kirándulásunknak". Azóta is sokszor visszagondoltam ezekre a szép napokra, s azt hiszem csöppnyi túlzás sincs abban, ha azt mondom: egész életemben úgy fogok ezekre a napokra visszagondolni, mint legszebb emlékeim bármelyikére. Azóta persze, már letelt 10 napos szabadságom is, így már Baján dolgozom. Nem emlékszem, amikor elváltunk állásommal kapcsolatban mennyit tudtam mondani? Ha érdekel momentán az van, hogy szeptember 30-ig zárolták az állásokat, addig sajnos szó sem lehet, semmiféle álláscseréről. Ezt személyesen érdeklődtem meg.Addig tehát itt kell maradnom. Most különben normalizálódtak a viszonyok, amennyiben hatan vagyunk 60 ágyra. Így mindjárt más, egész önálló osztályom van 10 beteggel, s annyit dolgozhatok amennyit akarok. - Kissé sajnálatos hírt is kell közölnöm Veled. No,ne ijedj meg, nagy baj nincs, igaz egy kicsit kellemetlen volt. Pontosan arról van szó, hogy motorbaleset ért. Hajszálon múlt az életem. Jelenleg már jól vagyok, de nagyon rosszul voltam. Képzeld az történt, hogy egy ismerősöm Meghívott Szelidre egy víkendházba. Nagy kedvem nem volt hozzá, hisz ott minden csak rád emlékeztet, a tó, a fák minden, s Te már nem vagy. Nagy kérésére, mégis megígértem, hogy elmegyek 19-e volt napsütéses délután. Fölugrottam a motorra és elindultam. Kalocsa felé van egy igen veszélyes kanyar. Esküszöm napok óta egy szem alkoholt nem láttam. Nagyon elvoltam gondolkodva. S a kanyarban összeütköztem egy másik motorral. Azon ketten ültek, nekik semmi bajuk nem lett, én nagyon megütöttem a bal lábam, de eltörve nincs, éppen ma röntgeneztük meg. Fájni mindenesetre fáj, és sántikálok. figyelmetlen voltam ez az igazság, mindenesetre sokat tanultam a jövőre. Írj minél elöbb, mert nagyon hiányzol.Dzso - Ez a távszerelem tartott még egy ideig: levelek jöttek és mentek. Tudtam, hogy szeret, de pár év után szakítottam vele. Úgy láttam, reprezentálni akar velem, de komoly szándéka nincs. Mikor szóba került, hogyan tovább? Elkomolyodott, s számomra elfogadhatatlan válaszokat adott, ami nálam nem fért bele a szerelembe. Tudtára adtam, hogy nem leszek alkalmi szerető. Ne higgye, hogy feljön Pestre, s engem előszed a kis polcról. Persze, jött még többször is, de hiába. Dzso! Minden jót, ágyő! Aztán jöttél Te: halkan és csendben kopogtatva az ajtón. Miért? A szívemet akarod? -hát vidd! De cserepeket, s szilánkokat nem kérek!
2011.március 9. /Megtörtént esemény./
Második világháborus emlékek
Édesanyámék 1941-ben költöztek ki Budapestről- Pest környékre: egy kertes, gangos, szoba-konyhás, bérelt családi házba. A kerítés töredezett, fából készült, csak az nem jött be rajta, aki nem akart. De, nem kellett félni, az emberek ekkortájt nem loptak. A kertben kerekeskút, és két hatalmas ceresznyefa pompázott, nem volt villany, petróleum lámpával világítottunk. Az egész utcasoron, csak mi laktunk egyedül, a többi nyaraló volt, dimbes, dombos volt a környék. A velünk szemben lévő, kopasz domb, óriás cseresznyefákkal díszelgett, nem lakta senki. - Édesanyám gesztenye barna haját, barna szemét, s törékeny alkatát, a Sanyi bátyám örökölte. Mandula vágásu szemeit, kedves és mosolygós arcát, sosem feledem. Két világháborút is megélt. Sokat voltunk együtt,ha csak tehettem, mindig a nyakán lógtam. - Az apám: magas, sötét szőke hajú, kék szemű, jóképű ember volt. Én, vegyes arcvonásokkal: a szőke haja és kék szemem, az apámtól kaptam ajándékba. - Forrongott a világ a második világháborútól, aki csak tehette, menekült Budapestről. - Édesanyám a rövid, szőke hajamból, kakastaréjt biggyesztett a fejem búbjára, s rám adta a maga varrta, bubigalléros, puffos ujjú ruhámat, és készülődött a varráshoz. Egy pedálhajtós, zinger varrógépen dolgozott a konyhában. Oda telepedtem mellé egy székre, és fésültem a hajas babámat. - Egyszer csak, így szólt: Kislányom eredj, s szedjél a tönk körül aprófát gyújtósnak! Magas kőlépcső vezetett a bejárathoz, s én mint a majom, négykézláb közlekedtem, mert féltem, hogy leesek. Mikor hátrafelé, sikeresen földet értem, kint szikrázó nap fogadott. Nyár vége, ősz lehetett, mert édesanyám esténként begyújtott a kályhába. A favágó tönk, a gang háta mögött árválkodott. Le guggolva szedegettem az aprófát az ölembe, s egyszer csak nagy zúgást hallottam. Fölnéztem az égre, s ámultam-bámultam a cikkázó, alacsonyan szálló gépmadarakat. Az égbolt tele lett le-föl bukkanó repülőkkel, és felhőkarccal. Félelmetes látványt nyújtott, úgy éreztem, lezuhannak. - Ledobtam az ölemből az aprófát, s földbe gyökerezett lábbal, bámultam a csodát. Az egyik repülő, szinte a házunk magasságáig lejött, s én szembe néztem a repülőből kinéző, katonai egyenruhás pilótával, majd fölemelkedett és eltűnt. Mindjárt elkezdtem kiabálni. -Mama! Mama, gyere nézd! - és mutogattam az égre. - Anyukám kirohant, s mindjárt betessékelt. - Azonnal gyere be! Jézus Mária! Itt vannak a németek!- kiabálta. - Gyorsan búj az ágy alá! Ott kuporogtam az ágy alatt, már jó ideje, s minden bajom volt. - Mama! Meddig kell még itt lennem? Kijöhetek már? - türelmetlenkedtem. Anyukám kiment a gangra, s onnan kémlelte az eget. - Minden rendben, kijöhetsz már! - elmúlt a veszély. Apám és a bátyám, moziba mentek. Nekem, nem volt kedvem elmenni. Anyukám idegeskedett, amíg haza nem értek. - Ezt követően megkezdődött, a cseresznyefa közelében, a földbe vájt, álcázott bunker építése. Ha szólt a sziréna, rohantunk a bunkerbe, jöttek ismerősök is. Befogott füllel lestünk ki a bunkerből. Szörnyű volt látni az éjszakában a felvillanó fényeket, és hallani a süvítő robbanásokat, s attól félni, nehogy hozzánk csapódjon be. - Mindig azt kérdeztem anyukámtól, mikor lesz már vége? - Hamarosan - vigasztalt. - Majd jöttek a németek és az oroszok: élelmiszert, órát, ékszert, pénzt és fegyvert kerestek. A vaskalapos, fegyveres német katonák, amit csak találtak, mindent elvittek. - Késöbb jöttek az oroszok. Mikor megláttuk a kapuban, a Sanyi bátyám valahova elbújt, az apám nem volt otthon. Én végig, anyukám szoknyáját fogtam, mert féltem, hogy bántani fognak a fegyveres katonák. Írta: Hajnalka Ziman 2011.március 5. /Az életből merített történet./ A befejezés következik.
Második világháborus emlékek.II.rész
Drásztvutye! - üdvözléssel, fegyvert anyámra szegezve jöttek. Davaj! Davaj! Sztoj! Sztoj! - felszólítással. Anyukám széttárt karokkal mondta: már jártak itt a németek, és mindent elvittek. Majd bevezette őket a spejzba és mutatta, lekvár még van, más nincs. Egy percre sem tágítottam mellöle, ott toporogtam a nyomában. Rám nézett és így szólt: kisgyerek van, már nem maradt semmink. Az egyik katona, rám mosolygott és megsimogatta a hajam, s azt mondta: gyévocská! Dá! Dá! Végül, pár üveg lekvárral és doszvidányával búcsúztak. Mi, nem kívántuk viszontlátni egyikőjüket sem. - Sokszor láttam, hogy anyukám bekormozza az arcát, ócska nadrágot és fejkendőt vesz fel. - Kérdeztem, miért csúfitja el magát? . Azt mondta, mert jönnek az oroszok és a németek. Akkor nem értettem, de ma már tudom, attól félt, hogy megerőszakolják. A háborús években, sok volt a szegény és nélkülöző ember. Láttam akkor, télen, hóban-fagyban, mezítláb, kéregető cigányokat. Szóltam anyukámnak: Mama! Gyere nézd! Mezítláb megy a hóban, biztos fázik. - Szólj utána, hogy várjon! Keresek cipőt neki. Szerencsétlen, csont sovány volt, piros orral és megkékült, lila lábbal. Jöjjön be, s melegedjen meg! - mondta édesanyám. A nyomorult a németek elöl menekült. Nem sok minden volt a háznál, de meg kínáltuk zsíros kenyérrel. Azt mondta, napok óta nem evett. Isten áldja magukat, s a kapott zokniban és cipőben elment. A szegénység ellenére az emberek, nem loptak, hanem kértek. S az emberek segítették egymást, ki miben tudott. Hideg telek jártak, ebben az időben. Az erdőből gyűjtött fával tüzeltünk. Emlékszem a szobában volt egy vaskályha, melyben pattogott és duruzsolt a tűz esténként. Jobb oldalon, két antik ruhásszekrény, középen egy kerekasztal négy karosszékkel. Baloldalon, két fotel s a hintalovam. Az ablakon, földig érő csipkefüggöny. A falon, a két olajfestménynek és a kakukkos órának, csak a helye látszott. Megszabadítottak tőle a németek. A szoba jobb és baloldalán, két vaságy szalmazsákkal. Az ágy fölött, könyvespolc roskadozott, a sok könyvtől. Az egyik ágyon a szüleim aludtak, a másik ágyon én aludtam a bátyámmal a hidegben összebújva. Egy kötött "süsü" sapkában, zoknival a lábunkon, mert éjjel nem volt fűtés, dunyhával takaróztunk. Anyukám pesti lány volt, ő a kerttel, állatokkal nem foglalkozott. Mivel a szüleinek varrószalonjuk volt, szépen megtanult varrni. Ismerősöknek, élelmiszerért, vagy olcsón varrt, szinte ebből tengődtünk. Gyakran volt zsiros kenyér, vagy zsír hiányában pirospaprikás sós kenyér. Vajat, fölvágottat, húst csak elvétve láttunk. Mégsem jutott senkinek eszébe lopni, és elvenni a másét. A bátyám sajnos, sokszor félrelökte az ételt, hogy nem kell! - Azt mondtam, akkor add ide! - majd én megeszem! Apám, ezért nyápicnak nevezte a testvéremet, s azt mondta:így szar sem lesz belőled! Majd a Putyú! /Így nevezett/ - ő viszi valamire! Te WC pucoló leszel! Egyikünk sem szólt semmit - én ettem tovább, mert éhes voltam. Fölnéztem a tányéromból, s láttam, hogy a bátyám szomorú lett. Nekem kifejezetten rosszul esett az engem dicsérő, és a bátyámat bántó szavak. Nem éreztem magam többnek, csak azért, mert én nem voltam válogatós. Választhattam: vagy megeszem azt ami van, vagy éhes maradok. Én az előbbit választottam. Apám gyakran futtatott bennünket versenyben, az előttünk lévő dombon, le-föl. - Na! Ki lesz a győztes? - Gyerünk Putyu! - Ne hagyd magad! Nyomás! Küzdj! Ne add fel! - biztatott apukám. - Futottam, ahogy csak bírtam, és legtöbbször győztem.Ilyenkor elégedetten megdicsért: jól van Putyu! - stram lány vagy! Persze, volt nekem rendes nevem is, hívtak engem Máriának is. Sokszor úgy éreztem az apám kivételezik velem, többet dicsér, mint a bátyámat. Szerintem ebből kifolyólag volt is konfliktus köztem, s a bátyám között. A késöbbiekben, talán ezért kaptam tőle a fricskákat. Anyukám, meg úgy éreztem a bátyámat pátyolgatja. A lakásunktól nem messze, nyílt egy ovoda. Anyukám beíratott, először elkísért, utána mentem egyedül. Mentem, de nem mindig az óvodába, néha a riminyáki strandon kötöttem ki, mert ott annyi szépet láttam.Nem szerettem az óvodába járni,mert folyton produkáltattak. Amikor a "Teríti a lány a vásznat" többször el kellett énekelni és mutogatni, már nagyon untam. Ezért sokszor az óvoda mellé jártam.Tőlünk, nem messze volt a riminyáki strand , ekkor már lepusztuló félben. Mellette a riminyáki csárda - zenés kerthelyiséggel -, az akkori kövesúthoz közel. A strand valamikor nagyon szép volt, egy völgyben terült el. A dombról kőlépcső vezetett a medencéig. Volt kismedence és nagy medence: feltörő, bugyogó forrás táplálta. A strand négy oldalán kőbéka díszelgett. Vörös rózsákkal volt körbe ültetve, fenyveserdő vezetett az akkori kövesútig. Óvoda helyett, sokszor virágokat: ibolyát, gólyahírt szedtem. Bámultam a nádason himbálódzó zöld levelibékákat. A kristálytiszta vízben a fekete csibort, a vízisiklót. A későbbiekben is a kedvenc tanyánk maradt: nyáron sokat fürödtünk, télen meg korcsolyáztunk. A kevésnek, szinte a semminek is tudtunk örülni. Az emberek segítették egymást. Ma, ezt nem látom. Pénz, vagyon, autó orientált világot élünk. Mintha autó nélkül, már lépni se lehetne. Úgy látom, a pénz a vagyon az első, maga az ember, aki mögötte van, csak másodlagos. Pedig, ha elmegyünk, minden itt marad a földön. Úgy gondolom, nem kellene harácsolni, sem magunknak, de még a családtagoknak sem. Szokja meg, mindenki a munkát. A gyerek is azt lássa otthon, hogy az apa és az anya megdolgozik a pénzért. Tudom, ehhez munkahelyeket kell teremteni, s reméljük így is lesz, hogy az a gyerek, ne az otthon henyélő és segélyre váró szülőket lássa.
2011. március 5.
Az MSZP bukása
Igen! Igen! Bukásnak nevezem, mert a választáson, továbbá az önkormányzati választáson is elvesztette támogatói nagy részét: a térkép kisárgult, kivéve Szegedet. Mondhatnám azt is, hogy törvényszerű volt, mert az emberek nem hülyék. Egy ideig lehet etetni, de hosszú távon nem. Még az MSZP neve, a Magyar Szocialista Párt is irritáló, mert a Szocialista Párt helyett, inkább a Kapitalista Pártot illett volna választaniuk. A rendszerváltáskor, nem kapitalizmust akartunk. Kivéve, azt a kis réteget, akik nyerészkedtek, a félreállított Kádár bukásából, s áron alul hozzájutottak állami tulajdonokhoz. Itt jön be az állami vagyon privatizálása, eladása, sikerdíjak bizonyos kérdőjelekkel? Mivel a dolgozó nép a Kádár rendszerben, évtizedekig, bizonyos szombati napokon ingyen dolgozott: időt, munkát feláldozva az állami cégek megmentéséért. Egy-egy szelet, nekik is járt volna a privatizációs tortából, azoknak, akik hozzájárultak évekig az állami tulajdon fennmaradásához. Ehelyett elkótyavetyélték az állami tulajdon, nagy részét. /Ez nemcsak az MSZP terhére írandó./ Azok az emberek, köztük én is, szívesen lemondanék, az állami tulajdon eladásából szerzett bevételből, az állam javára, csak lenne újra az állami tulajdon, felelős, igaz magyar kormány kezében! Hosszú ideig nem illett, kapitalizmusról beszélni. Nemrég kezdték, tudatosan elhinteni. A szociális intézkedéseket, s az erre haladó irányelveket propagálták: miközben dübörgött, nem a gazdaság, hanem a vadkapitalizmus és a korrupció. Az MSZP-nek a neve is szégyen, sürgősen változtassanak nevet: Az emberek nem hülyék, mert észrevették, hogy az MSZP az utóbbi években a KŐKEMÉNY KAPITALIZMUS, a JOBBOLDAL KÉPVISELŐJE lett. Így történhetett meg, hogy a nép a FIDESZBEN, a mostani miniszterelnökben látja a megváltót, aki ma már az egész ország felelős miniszterelnöke lett. Az élet furcsa fintora, hogy a JOBBOLDAL KÉPVISELŐIBEN találták meg a baloldali értékeket. Nos, én is így ábrándultam ki az MSZP-ből, mert FELADTA a BALOLDALI ESZMÉKET. Hiszem, hogy a nehéz helyzetből, összefogással, elöbb-utóbb kilábalunk a kátyuból, mert itt a többség. Isten áldja a magyart! írta:Ziman Hajnal 2010.október 17-én eredetben a Netlogon. Most újra írtam: azonos az eredetivel. ui: Még, ma is a széthúzást látom az MSZP-ben kivül állóként. Úgy gondolom, aki a kapitalizmus híve, annak nem sok keresnivalója van a Magyar Szocialista Pártban. Alakítson Kapitalista Pártot, legyen hű az elveihez, csak ne nézze hülyének az embereket!
Kedves Mindenki!
Kedves Mindenki! Örömmel tudatom veletek, Nemcsak megidéztem, most már nekem is ismerősöm lett a Kádár János elvtárs! Nekem csak a TV-ből. DE, hogy ki a facebookon az üzemeltetője, azt nem tudni. Mindenesetre, nálam is árgus szemekkel figyeli az eseményeket, s ha kell bele fog szólni a történésekbe. Különben szép csendesen, el van itt az oldalamon. Kérlek benneteket, fogadjátok őt, kellő tisztelettel, s remélem, mindenki megelégedésére, jól el lesztek egymással, mert ez egy pártfüggetlen nyílt oldal.
Valaki csapjon az asztalra!
Megtehetem én is, de az nem hallatszik el az égig. Ki kell mondani, púder nélkül, hogy rosszabbul élünk 1989 óta, mint előtte. Lehet itt kommunistázni, meg Kádárt szidni. De, külön kell választani a Rákosiféle kommunizmust /Rákosiféle személyi kultusz, önkény, terror és koncepciós perek sorozata stb./ és a Kádárrendszert. Kádár János vezetésével 1956 nov.3-án a munkáshatalom megmentésére, új forradalmi központot: Új Központi Bizottságot és Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt alakítottak. Fő céljuk: a konszolidáció és a rend helyreállítása volt. Lekerültek a falról :Sztálin, Lenin és Rákosi képei. l957-ben a Kommunista Párt újjá szerveződött: Magyar Szocialista Munkáspárt /MSZMP/ néven. A jelszó: Mindent a dolgozó népért! Volt fegyelem és rend, mindenkinek dolgozni kellett. Aki nem dolgozott, közveszélyes munkakerülésért bezsuppolták őket. Kábult, drogos nem létezett. A kéregető hajléktalan, ismeretlen fogalom volt Magyarországon. A Kádár János vezette kormányban: mi építettük a szocializmust magunknak és nem a tőkéseknek. 1956 után Kádár János vezetésével, következett egy munkás-paraszt kormány, mely 1989-ig a rendszerváltásig tartott. Lehet szidni, akit sérelem és igazságtalanság ért, mert biztos volt ilyen. Nincs háború és forradalom, vesztes nélkül. Egy fontos követelés: a RUSZKIK HAZA, nem történt meg, csak 30 év múlva. De, volt 30 év létbiztonság, kenyér, munka, rend és fegyelem. Husz éve a rendszerváltás után, az állami tulajdon, szinte megsemmisült. Miként fordulhat elő, hogy ennek ellenére, az államadósság mégis milliárdokról szól? Hol voltak a pénzügyesek? A minimálbérből, nem lehet megélni, emberek nyomorognak és éheznek, a rezsit nem tudják kifizetni. A porszem, én a kis senki, szépen kérem az illetékeseket, hogy vigyázó szemüket a nyomorgókra vessék! És tessenek mondani, miért nincs elég szakember? Már félek előre, ha valami elromlik, hogy milyen mestert fogok ki, mert ma mindenki annak adja ki magát képzés nélkül is, aztán csak kontárkodik. Számla? Mit kér? Ja! Akkor még egyszer annyi - mondják. Ki tudja azt kifizetni? Így aztán, se számla, se garancia, se adófizetés az államnak. De vannak, akik így nagyon jól élnek. Mindenesetre T. Politikusaink! Ezt jól elcsesztétek, de mondhatnám, úgy is, jól elqurtátok 1989 óta. -Még az unokáink is a felvett hitelt fogják nyögni. Az asztalra csaptam, hallottátok? Rend lesz? - vagy én menjek be? Na mentem.....üdv. mindenkinek.írta: Ziman Hajnal 2010. julis 27-én eredetben a Netlogon. Most újra írtam:azonos az eredetivel.
2011. február 23.
A hitelkárosultakért és a rászorultakért civil kezdeményezés
FELHÍVÁS! Kérlek csatlakozz, ha egyetértesz a Tettekkel védjük a hitel károsultakat és a rászorulókat, minden téren c. csoporthoz! Ha érdekelt vagy, ha szaktudásoddal segíteni tudsz, vagy csak pártoló szolidáris tagként is. De várjuk, azok jelentkezését is, aki nem érdekelt, de szolidáris a rászorultakkal szemben: Aki elítéli az ellehetetlenítő, indokolatlan magas kamatemelést, az egyoldalú szerződés módosítást, s az áron aluli elárverezéseket. Aki a hitel visszafizetést, meg akarja úszni, s nem tesz érte, hogy becsülettel rendezze a tartozását, azokat én a magam részéről nem várom a csoportba! üdv, mindenkinek.
2011. február 16.
Szegénység és botcsinálta vállalkozók
A szegénység, már régen, nem kisebbségi kérdés. Számos nyugdíjas, minimálbéren és segélyen tengődő után, a valaha létezett középosztály süllyed a hajón. Sokan a magas rezsi és egyéb költségek miatt a kilakoltatás szélére kerültek. Itt van a settenkedő esete, csak hogy ez egy kicsit más. A média szégyene. Ha valaki éhes, örül ha hozzájut a10 dkg párizsihoz és két zsemléhez. De neki, már úgy felvitte az Isten a dolgát, ha lop, egy rúd téliszaláminál lejjebb, nem adja: ha lúd legyen kövér. Lehet, hogy verdával ment csórni? Adja el! Mindjárt meg lesz a napi betevő. Járjon BMW-vel: busszal, metróval, villamossal, nem kell a rongyot rázni! Aztán meg, nemcsak lop, adót is csal? Itt álljunk meg egy szóra: Ha, nem fizet adót, az egész társadalmat meglopja a csecsemőtől az aggastyánig. Az államnak a befizetett adókból van pénze. Ebből fizetik a segélyeket, GYEST, árva ellátást, nyugdíjakat stb. ebből hajt végre fejlesztéseket és tart fent közintézményeket stb. De Ő szarik rá, több más nem fizetővel együtt. No, meg itt van a sok képzés nélküli, botcsinálta vállalkozó. - Hű! De rühellem a fajtájukat! Így hirdették magukat: kőműves munkát vállalunk, építész tervezői garanciával. Járdát akartam csináltatni, a ház körül, mert elette az idő. Jöttek is, először négyen, az állítólagos górékkal együtt. Másnap, már csak ketten. Megyek ki a lakásból, hát látom, a köcsög csákányól, de nem a földet, hanem a teraszomat töri fel. -Mit csinál jóember? - nem erről volt szó! Rögtön, hagyja abba!-Mert az embernek, nem mondják meg, hogy mit csináljon - pufogott. - A Főnökével együtt elmondtuk, csak nem figyelt. A Főnökeit, ezután csak fizetéskor láttam. Ettől kezdve, én ellenőriztem a munkát. Ímmel-ámmal neki kezdtek. Nyár volt, perzselőn tűzött a nap. Mondanom sem kell, velük együtt aszalódtam kint a napon. Mikor eljött az ebédidő, félre vonultak az árnyékba, és kicsomagolták az otthonról hozott elemózsiát, s neki kezdtek falatozni. Közben, állandóan célzásokat tettek: hogy ők dolgoztak a Kókánál, s az micsoda házat épített, s milyen fasza gyerek. - Tényleg? Aztán, miért volt olyan fasza gyerek? - Én, nem vettem észre: nem dübörög a gazdaság, csak a korrupció. - Hát! Minden nap hozta a láda söröket, a kaját és a piát. - Fiúk! Tudjátok az a Kóka, ő megteheti: Itt piálás nincs! Itt van egy köpésre a Pacal csárda el lehet menni ebédelni! - szóltam. Amit nyújtani tudok, a fizetésen kívül, az kávé és üdítő - csak a miheztartás végett mondom Nektek. Ó! Maya köszönjük szépen, dünnyögték. Másnap délig nem jött a sóder. A Főnöke, nem rendelte meg időben. Már megbántam, hogy nem én intéztem, de így állapodtunk meg. Hallomban állt a sitt az udvaron, ők meg ültek. - Szóltam nekik, hogy megrendeltem a konténert, ki kellene vinni a sittet! - Hogy ők nem, beszéljem meg a főnökkel! - Elkapott a harctéri idegesség. -Fiúk! Figyeljetek ide! Én fizetlek benneteket, a főnökötök , csak megelőlegezi. Nem szaladgálok a főnökötökhöz, ha nem kezditek meg a munkát, többet nem kell ide jönni! Ha akarom, itt van helyettetek tiz, aki örül, hogy dolgozhat. Értve vagyok! - Mint aki bolha csipet, úgy pattantak föl, s rakodták és tologatták a talicskát. Nem telt bele egy óra, meg is telt. Még egy darabig, itt szívták a véremet, s rabolták az időmet. A végén, jöttek a górék a pénzért. - Akkor, rendezzük a számlát, jó!? - Számlát? - mit kér? - Ja! Akkor még egyszer annyi! - mondták.- Annyit én nem tudok fizetni - közöltem velük. - Tudja Maya, hogy van, meg kell élni, a munkásokat is fizetni kell. - De miért zsebbe? - Nem akar adózni? -Nem!- motyogta. - Ó! Az új gazdag, kapitalista, harácsoló anyátokat! - Nesze vidd! Takarodjatok innen! Az életben, nem akarlak látni benneteket, adócsalók! Az nem zavar, ha a kismama, miattatok nem kap GYEST? Söpredékek, szemetek! Az ország szégyenei vagytok! Az ilyenek miatt, mint ti, mások nyomorognak, sínylődnek. Ne halljak rólatok, de ne is lássak ilyen férgeket, mint ti!
2011. február 9.
Egy rúd téliszalámi
Ennyiért kockáztatni a becsületet?
Most olvastam, hogy egy neves műsorvezető, egy rúd téliszalámit próbált meg kicsempészni, a kabátja alatt, egy nagy áruházból. Milyen példát mutat az embereknek, az ilyen média személyiség? A parizer már nem is jó? Neki már a nemes penészes drága téli szalámi kell. A fene a gusztusát! Ha nincs pénze, egyen zsíros deszkát! Sosem csíptem, a süket dumáját, de most aztán, látni sem akarom többet a médiában. Ha még egyszer meglátom valahol, rögtön elkapcsolok. - Megélhetési bűnözés? Nem is akarok ilyet hallani! Van itt munka, főleg a fővárosban, csak keresni kell, és szervezés kérdése az egész. Ja, hogy nem lehet válogatni? Az lehet, volt már ilyen. Csak körül kell nézni, elég végig menni az utcán: kosz, piszok, szemét és kutyaszar hever a fővárosban és vidéken is. - Lehet utcát is sepregetni! Ja! Az rangon aluli? -és a lopás? Remélem, hogy most fog, de a sitten sepregeti az udvart! Ott serénykedjen és settenkedjen! A múltkor egy nagy áruházban engem is körül fogtak a biztonsági őrök. A pénztárnál, éppen fizetni akartam, s rám csipogtak. Föl raktam a kezeimet, jelezve, hogy nincs nálam semmi jogtalanul elbirtokolt áru. Kérdezem a pénztárost, miért csipog? Azt mondta, maradjak nyugodtan, mindjárt jönnek a biztonsági őrök: Felszólítottak, tegyem le a ridikülöm? El kezdtek benne kotorászni, meg hogy borítsam ki. Nahát, ez aztán már mégis csak sok! Tolvajnak néznek! Nap mint nap itt vásárolok, panaszt fogok tenni - méltatlankodtam. Nem találtak semmit. Majd felszólítottak, hogy menjek vissza, majd jöjjek előre, hát megint csipogott az a rohadék. Azt mondták ürítsem ki a zsebeimet: eleget tettem, volt benne egy papír zsebkendő, meg egy negyed csomag felbontott, otthonról hozott rágó: ez volt a bűnös, majdnem meg hurcoltak. Mondtam is, hogy egy negyed csomag otthonról hozott rágóval, meg akarnak hurcolni, talán még rendőrt is hívnak, az igazi bolti szarkák meg aratnak? Nyugodjon meg, azokat is elkapjuk. - mondta. Azért mégiscsak felháborító, hogy belépés előtt, otthonról hozott negyed csomag rágóval szaladgáljak Önökhöz, hogy valami ficnit ragasszanak rá, méltatlankodtam tovább. Miért nem tesznek ide a belépőhöz is valami kamerát, vagy érzékelőt? - kérdeztem. Van, csak most éppen elromlott: dehogy volt, nem láttam én ott semmit. Azért dolgoznak, ezek a biztonságiak. Lehet, hogy valami elindult? Csak könyörgöm, ne engem csesztessenek, mert úgy elkerülöm őket, hogy az életbe nem látnak többet, tőlem lehúzhatják a rolót. Majd oda megyek, ahol nem zaklatnak a biztonságiak az otthonról hozott negyed csomag rágóval, kész röhej, hogy ilyen túlzásokba esnek. Ha ezt művelik, meg nézhetik, hányan fognak lézengeni az áruházakban.Már máshová járok, oda ahol nem néznek tolvajnak.
Álmaim asszonya
Álmaim asszonya. /Befejezés/
Másnap a pityókás éjszaka után, zsibbadtan, fejfájósan ébredtem. - Hű! A kurva anyját! - ruhástól fekszem az ágyban? - konstatáltam. Azt sem tudtam, hol vagyok, rá néztem a fali órára: 12 óra elmúlt. Bedobtam egy kávét, s elszívtam egy bagót. Majd kimentem a garázsba, a szeretett. Yamaha FZR tipusu motoromat buzerálni. A szomszédok ferde szemmel néztek rám, s jó hangosan, tették a megjegyzéseket: Ezek a mai fiatalok, éjjel- nappal berregtetik, azt a borzadályt -szitkozódtak. Fütyültem rájuk, ha rossz volt a kedvem, azért, ha jó, azért pattantam fel a motorra. Össze jöttünk éjszakánként a haverokkal, s ezerrel téptünk a sztrádán. Bőgettük a motort, s vittük a kis csajokat. Mikor a motoron száguldoztam, szabadnak és boldognak éreztem magam. Ellenőrizem a motort, hogy minden rendbe legyen hét végére, mert megbeszéltem a Sinyával, hogy megyünk Siófokra. Itt a nyár, jó idő van, gondoltam szabadságolom magam egy időre. A Sinyáéknak a tóparton, volt egy kis bungalójuk, úgy terveztük, ott leszünk egy- két hetet, fürdünk és csajozunk. Ha vissza jöttünk, meg keresek munkát. Az utóbbi időben zsebbe kapott, alkalmi munkákból tengődtem. Itt-ott besegítettem, autókat javítottam, így aztán csurrant-cseppent mindig valami. Az öregem sem mondhatta, hogy az ő kenyerét eszem. Sinyának is volt egy Yamaha motorja: hét végén fölpakoltunk, és irány a magyar tenger. Fekete bőrszerkóban, bukósisakban - ahogy kell - el indultunk , szorosan, egymást követve, késő este. Nem volt nagy forgalom. Cikáztunk, s manővereztünk, előzgettünk, magunk mögött hagyva a mazsolákat. Az autókból mutogattak, hüvelyk ujjukkal lefelé. Az egyik Zsigulis, lehúzta az ablakot, s ordította kifelé: Kapd be! Piszkos, motoros banda és anyázás kíséretében. Intettem Sinyának, hogy húzzunk oda. Körbe fogtuk a szitkozódó zsugást, szorosan mellé kerültem, és jó hangosan beszóltam: Mi van? Anyázol? Papa! Gyere állj félre! - dumáljuk meg! - ordítottam. - Lehúzta az ablakot, s kiszólt: Öcsi! Meguntad az életed? Nem kéne, úgy száguldozni. - Húzzon innen papa, de gyorsan, mert kiszedjük onnan! kiabáltam, s mutogattam lefelé, majd bömbölő motorbőgéssel, eltűntünk az éjszakában. - Hamar meg is érkeztünk. Hangulatos, sátor tetős, kis bungaló volt: kerttel, viruló rózsákkal, kőből rakott piknikezővel, hatalmas platánfákkal. Sinya húga, már lent volt és várt minket. A bungaló előtt, a nyitott teraszon kemping asztal és négy szék. Isten hozott benneteket fiúk! - jött elénk Kata, a Sinya húga. Pakoljatok le! Szia Zsolt! Légy üdvözölve, érezd magad jól minálunk. Készítettem egy kis roston sültet, biztos megéheztetek. Hová terítsek? Ki ültök a teraszra? Igen! Hozd Húgicám, te vagy a legjobb testvér! Jókat dumáltunk , miközben faltuk a roston sültet. Nagyokat szippantottam a levegőbe, szinte éreztem a Balaton hűs illatát, s a közelségét. - Másnap, nagyokat fürödtünk, úsztunk a jó időben. Hófehér hattyúk lengedeztek a tavon. Vízibiciklisek tekertek, szőrfősök suhantak el a közelben. Sikoltozó gyerekek pancsoltak, lubickoltak. Egy-egy motorcsónak is feltűnt a távolban. A tó szélén,hatalmas, szürke kövek, hivalkodva , ágaskodva, szinte kiabálták: Kerülj ki, mert elesel! Volt itt minden, csúszda is. Amerre a szem csak ellátott, tele volt a part, napozni vágyó fürdőzőkkel. Kerekes biciklikből kínálták a főtt kukoricát: Itt a főtt kukorica! Tessék! csak Tessék! - rikkantották. A bódékban, jó pénzért, lehetett venni, szinte mindent, amit a szem, száj csak megkívánt. A fagyizó előtt, hosszú sorok kígyóztak. Mi hekket ettünk és sört ittunk. Este felé, kószáltunk a városban. Rengeteg a német és a külföldi, minden felé. Az utcasor tele árusokkal, hívogató souvenirokkal. Befordultunk egy mellék utcába, s egy hangos női kiabálásra lettünk figyelmesek. - Az anyád melleit fogdosd, Te rohadék! Fiúk! Valaki! - kapja már el, azt a mocsadékot!- kiabált a csaj a túloldalon. Megálltunk és figyeltünk. Egy nyurga legény a nyomába eredt, majd utolérvén , egy hatalmas pofont lekevert a molesztálónak. Aki, nyomban elterült a kövön. A molesztált lány a segítségére sietett: A ridiküljével ütlegelte. A molesztálóba, még bele is rúgtak. Ezután, ott hagyták a betonon, az alig mozduló tapizót. Pusmogtak egy darabig, s mint akik jól végezték a dolgukat, kéz a kézben elmentek. A szerencsétlen, meg továbbra is ott feküdt a kövön. Sétálók mentek el mellette, de senki nem ment a segítségére, szinte rá sem néztek. Mi ledöbbentünk. Látod ezt a közönyt? - kérdeztem Sinyát. Látom.- mondta. Gyere Sinya! nézzük, meg mi van ezzel a szerencsétlennel, ez nem mozdul. Azért, ez nagyon durva. Majd oda szaladtunk hozzá. -Nyújtottam a kezem, gyere haver, kelj fel! - Jól vagy? - kérdeztem. - Köszönöm jól, csak kicsit megszédültem, tápászkodott fel, s törölgette a vérző orrát. Tessék! Itt egy papír zsebkendő, nyújtottam felé. Köszönöm- mondta. Hívjunk orvost? - Nem! Már jobban vagyok. Elkísérjünk? Hová mész? Itt nyaralok a Kagyló üdülőben. - Meg kéne mosakodnod, meg a vérzőruhád is ki kellene cserélni. Azért, mi elkísérünk, ha nem bánod, ráérünk. Csajod van? - kérdeztük. - Most akartam ismerkedni, azzal a bigével. - Rá is basztál, rendesen. - mondtuk kórusban. A kurva anyját, az biztos! mi a faszt taperoltad? Épp csak hozzá értem, már rikoltozott is. Megérkeztünk. - mondta. Srácok, köszönöm a segítséget, remélem még találkozunk, jobb körülmények között, mint most. - Cső! Aztán, fel a fejjel! - mondtuk./Folytatása következik./ Megtörtént esemény és fikció keveréke./
2011.febr.4.
Álmaim asszonya. /Befejezés II.rész/
Üljünk be valahová! - indítványozta Sinya. - De hová? Én legszívesebben, egy élő zenekaros kerthelyiségbe mennék. - Van itt egy, a sétány közelében, már 5 órától szól a zene. - Oké! Menjünk oda! Pergett a dob, szólt a szaxofon, a harmonikás játszott és énekelt. Oda lépett a mikrofonhoz, és bemondta: a következő dalt Mayának, a szőke boszorkánynak küldi, egy rajongója, s elkezdte: A haja szőke volt, mint szín arany kalász, az ajka olyan édes volt, mint cukros ananász, a szeme tengerkék, zöld alapon, viharban pont ilyen a Balaton....... Nem sokáig kellett keresgélni, hogy kinek küldték, mer ráillett a dal. A pincér átadott egy szál vörös rózsát és egy kis levélkét, s várt a válaszra. A lány sepregette a vállát lefelé, s nemet intett a fejével.Majd nevetgélve beszélgetett egy másik csajjal. A pincér udvariasan meghajolt és elment. Te Sinya! Láttad ezt? Micsoda csaj, s nemet mondott a virágot küldőnek. Láttad? Persze, hogy láttam. - Majd elkezdtük stírölni. Fölállt, s ringó járással, elindult a presszó részbe. Aranyló hajzuhatag a derekát seperte. Fekete halásznadrág és kivágott almazöld, testhezálló pulóverben feszített. -Tyű! A mindenit,de meg dugnám! Kitágult pupillákkal kerestem, kutattam a tekintetét. Úgy láttam, kiszúrta, s mintha visszamosolygott volna. - Te Zsolt! Mi volna, ha Te is bevetnéd a levéltrükköt? Írjál pár sort, s kérd meg a pincért vigye oda, ha már úgy beindultál. - Apafej! Te egy zseni vagy! Oda intettem a pincért, s kértem papirt és tollat.Ráírtam a papírra. Zsolt vagyok, ne haragudj, de nem ülhetnék oda a barátommal hozzátok? A pincér oda vitte, és mutogatott rám, én meg vigyorogtam,ő meg vissza. - Na, haver hurcolkodunk - mondta Sinya. - Jött a pincér és segített, össze toltuk az asztalokat és a székeket. Bemutatkoztunk, és hamar össze haverkodtunk. Fiuk! Ti is itt nyaraltok? Meddig vagytok itt? -Igen! Én, itt vagyok a tóparton Sinyáék nyaralójában, és Te? - Nekünk az üdülő részen, van egy kis víkendházunk , innen nem messze. Most lejöttünk a hugommal pár napra, különben Pesten lakunk. Ne mondd, ez nagyszerű! -lelkendeztem. Az jó, akkor majd találkozunk, én meg Budán lakom. Látom, itt már ismernek Téged,szép rózsát kaptál. - Igen, ez a törzshelyünk a húgommal, ide járunk, ha lejövünk. Ez a pasi egy megszállott őrült, neki is nyaralója van itt, ismerjük. - Már annyiszor elküldtem a picsába, de egyszerűen nem lehet lekoptatni, folyton bepróbálkozik. Hú! Jól elment az idő, már zárnak. Haza kísértük őket, de nem hívott be minket. megbeszéltük, hogy másnap találkozunk a strandon. - Már alig vártam a másnapot, hogy újra lássam, de nem jött. Aztán, mikor eljött az este benéztem a törzs helyére. Hát, nem ott ült, a kis kurva, ott hallgatta a zenét. Oda mentem hozzá és mondtam hogy vártam a strandon. Ja! Közbe jött valami. Csak úgy mellékesen mondta, mint akinek ez nem volt fontos. Leülhetek? - kérdeztem. Egész nyugodtan, már épp menni készülök. Ó! Nekem sem fontos itt lenni, sétálhatunk is, ha van kedved? - Volt kedve, hát még nekem. A séta után, behívott magához a nyaralójukba. - Tedd magad kényelembe. keresek valami jó zenét, remélem, nem zavar? Á dehogy, én is szeretem. Megyek készítek magamnak egy koktélt. Te is kérsz? Igen! Jó sok jéggel. Majd belibegett, fehér csipkés kombinéban, tánclépésben, kezében a két koktéllal. - Parancsolj! - nyújtotta felém. Csirijó! S kacéran, mosolyogva rám nézett. Iszogattunk. Ő állandóan fölugrált, jobbnál jobb zenéket keresett: Nyomatta Paul Ankát és a rock and rollt , közben rázta magát és vonaglott. - Majd meg őrültem, legszívesebben a lepedőt gyűrtem volna vele, de ő csak táncolt tovább. Mondanom sem kell, ágaskodott a férfiasságom, s neki estem és lesmároltam. _Nem tiltakozott, forrón visszacsókolt, ezután kihámoztam a csipkés kombinéjából. izgalmamban, letéptem a tangáját, s elkezdődött az unga-bunga. - szeretkezés közben, ocsmányul beszélt. -Egy hirtelen mozdulattal, fölém került, a haja, mint két arany zuhatag omlott a vállára, a melleit félig eltakarva. tengerkék szemeit összehúzva sziszegte: Szeress! A kurva életbe, mondd, hogy akarsz! Könyörögj, Te szemét! - mondta megránduló szájszéllel, és jól megrázott. Majd fölugrott és lekevert egy pofont. váratlanul, meglepetésszerűen történt az egész. Amilyen gyorsan kaptam, olyan gyorsan adtam vissza.Engem, még anyámon kívül nő, nem ütött meg. Hú! Nesze! A perverz kurva anyád!s behúztam egyet. Szegény csaj megborult az ágyon. Játszani akarsz? - én benne vagyok, ha ettől, te jobban érzed magad? Meg rémültem, mert olyan csönd lett, hogy ha leesik egy gombostű, azt is meg lehetett volna hallani. Csak, akkor nyugodtam meg, amikor átszellemült mosollyal , behunyt szemmel, feküdt az ágyon. De, a kis kurva kinyitotta a szemeit, s villámokat lövellt felém: Tudod, mit kapsz Te ezért? Te, szemét! Szét téplek! Fölugrott, mint egy tigris és jött nekem. -hogy ez után, mi történt, azt már nem írom le, mindenkinek a fantáziájára bízom. De, mi a mennyben jártunk. S ez a lángolás, tart már néhány éve. Más emberré váltam. Ahogy múltak az évek, lenyugodtam, kiegyensúlyozott lettem. A munkáját vesztett részeges csavargó, a múlté. Megtaláltam álmaim asszonyát, s már nem pofozkodunk: egyszerüen csak szeretjük egymást. Dehogy emelnék én rá kezet, attól sokkal jobban szeretem. Meg aztán, valljuk be férfiasan, nem nagy dicsőség, egy védtelen, gyengébb nőt megütni, erre nem lehet büszke egy férfi sem. Született egy fekete, göndör haju kisfiam, nagy barna szemekkel. Édesanyám, azt mondta, éppen olyan, mint én kis koromban. Sajnos, édesapám, nem érte meg, elitta a máját. Azzal kerestem a kenyerem, amire mindig is vágytam. A kék overallomban, autókat szereltem a műhelyben, a kisfiam adogatta a csavarkulcsokat. Dolgoztam, volt miért és kiért. Volt egy szerető feleségem, és otthonom, amelyből áradt a melegség, ahol sosem fáztam. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindez megadatott. Köszönöm Istenem: NEM KÉREK TÖBBET, A FONTOS MEGVAN, A TÖBBI MÁR CSAK SALLANG, JELENTÉKTELEN SEMMISÉG./Meg történt esemény és fikció keveréke./ End. Vége.
2011. február 4.
Másnap a pityókás éjszaka után, zsibbadtan, fejfájósan ébredtem. - Hű! A kurva anyját! - ruhástól fekszem az ágyban? - konstatáltam. Azt sem tudtam, hol vagyok, rá néztem a fali órára: 12 óra elmúlt. Bedobtam egy kávét, s elszívtam egy bagót. Majd kimentem a garázsba, a szeretett. Yamaha FZR tipusu motoromat buzerálni. A szomszédok ferde szemmel néztek rám, s jó hangosan, tették a megjegyzéseket: Ezek a mai fiatalok, éjjel- nappal berregtetik, azt a borzadályt -szitkozódtak. Fütyültem rájuk, ha rossz volt a kedvem, azért, ha jó, azért pattantam fel a motorra. Össze jöttünk éjszakánként a haverokkal, s ezerrel téptünk a sztrádán. Bőgettük a motort, s vittük a kis csajokat. Mikor a motoron száguldoztam, szabadnak és boldognak éreztem magam. Ellenőrizem a motort, hogy minden rendbe legyen hét végére, mert megbeszéltem a Sinyával, hogy megyünk Siófokra. Itt a nyár, jó idő van, gondoltam szabadságolom magam egy időre. A Sinyáéknak a tóparton, volt egy kis bungalójuk, úgy terveztük, ott leszünk egy- két hetet, fürdünk és csajozunk. Ha vissza jöttünk, meg keresek munkát. Az utóbbi időben zsebbe kapott, alkalmi munkákból tengődtem. Itt-ott besegítettem, autókat javítottam, így aztán csurrant-cseppent mindig valami. Az öregem sem mondhatta, hogy az ő kenyerét eszem. Sinyának is volt egy Yamaha motorja: hét végén fölpakoltunk, és irány a magyar tenger. Fekete bőrszerkóban, bukósisakban - ahogy kell - el indultunk , szorosan, egymást követve, késő este. Nem volt nagy forgalom. Cikáztunk, s manővereztünk, előzgettünk, magunk mögött hagyva a mazsolákat. Az autókból mutogattak, hüvelyk ujjukkal lefelé. Az egyik Zsigulis, lehúzta az ablakot, s ordította kifelé: Kapd be! Piszkos, motoros banda és anyázás kíséretében. Intettem Sinyának, hogy húzzunk oda. Körbe fogtuk a szitkozódó zsugást, szorosan mellé kerültem, és jó hangosan beszóltam: Mi van? Anyázol? Papa! Gyere állj félre! - dumáljuk meg! - ordítottam. - Lehúzta az ablakot, s kiszólt: Öcsi! Meguntad az életed? Nem kéne, úgy száguldozni. - Húzzon innen papa, de gyorsan, mert kiszedjük onnan! kiabáltam, s mutogattam lefelé, majd bömbölő motorbőgéssel, eltűntünk az éjszakában. - Hamar meg is érkeztünk. Hangulatos, sátor tetős, kis bungaló volt: kerttel, viruló rózsákkal, kőből rakott piknikezővel, hatalmas platánfákkal. Sinya húga, már lent volt és várt minket. A bungaló előtt, a nyitott teraszon kemping asztal és négy szék. Isten hozott benneteket fiúk! - jött elénk Kata, a Sinya húga. Pakoljatok le! Szia Zsolt! Légy üdvözölve, érezd magad jól minálunk. Készítettem egy kis roston sültet, biztos megéheztetek. Hová terítsek? Ki ültök a teraszra? Igen! Hozd Húgicám, te vagy a legjobb testvér! Jókat dumáltunk , miközben faltuk a roston sültet. Nagyokat szippantottam a levegőbe, szinte éreztem a Balaton hűs illatát, s a közelségét. - Másnap, nagyokat fürödtünk, úsztunk a jó időben. Hófehér hattyúk lengedeztek a tavon. Vízibiciklisek tekertek, szőrfősök suhantak el a közelben. Sikoltozó gyerekek pancsoltak, lubickoltak. Egy-egy motorcsónak is feltűnt a távolban. A tó szélén,hatalmas, szürke kövek, hivalkodva , ágaskodva, szinte kiabálták: Kerülj ki, mert elesel! Volt itt minden, csúszda is. Amerre a szem csak ellátott, tele volt a part, napozni vágyó fürdőzőkkel. Kerekes biciklikből kínálták a főtt kukoricát: Itt a főtt kukorica! Tessék! csak Tessék! - rikkantották. A bódékban, jó pénzért, lehetett venni, szinte mindent, amit a szem, száj csak megkívánt. A fagyizó előtt, hosszú sorok kígyóztak. Mi hekket ettünk és sört ittunk. Este felé, kószáltunk a városban. Rengeteg a német és a külföldi, minden felé. Az utcasor tele árusokkal, hívogató souvenirokkal. Befordultunk egy mellék utcába, s egy hangos női kiabálásra lettünk figyelmesek. - Az anyád melleit fogdosd, Te rohadék! Fiúk! Valaki! - kapja már el, azt a mocsadékot!- kiabált a csaj a túloldalon. Megálltunk és figyeltünk. Egy nyurga legény a nyomába eredt, majd utolérvén , egy hatalmas pofont lekevert a molesztálónak. Aki, nyomban elterült a kövön. A molesztált lány a segítségére sietett: A ridiküljével ütlegelte. A molesztálóba, még bele is rúgtak. Ezután, ott hagyták a betonon, az alig mozduló tapizót. Pusmogtak egy darabig, s mint akik jól végezték a dolgukat, kéz a kézben elmentek. A szerencsétlen, meg továbbra is ott feküdt a kövön. Sétálók mentek el mellette, de senki nem ment a segítségére, szinte rá sem néztek. Mi ledöbbentünk. Látod ezt a közönyt? - kérdeztem Sinyát. Látom.- mondta. Gyere Sinya! nézzük, meg mi van ezzel a szerencsétlennel, ez nem mozdul. Azért, ez nagyon durva. Majd oda szaladtunk hozzá. -Nyújtottam a kezem, gyere haver, kelj fel! - Jól vagy? - kérdeztem. - Köszönöm jól, csak kicsit megszédültem, tápászkodott fel, s törölgette a vérző orrát. Tessék! Itt egy papír zsebkendő, nyújtottam felé. Köszönöm- mondta. Hívjunk orvost? - Nem! Már jobban vagyok. Elkísérjünk? Hová mész? Itt nyaralok a Kagyló üdülőben. - Meg kéne mosakodnod, meg a vérzőruhád is ki kellene cserélni. Azért, mi elkísérünk, ha nem bánod, ráérünk. Csajod van? - kérdeztük. - Most akartam ismerkedni, azzal a bigével. - Rá is basztál, rendesen. - mondtuk kórusban. A kurva anyját, az biztos! mi a faszt taperoltad? Épp csak hozzá értem, már rikoltozott is. Megérkeztünk. - mondta. Srácok, köszönöm a segítséget, remélem még találkozunk, jobb körülmények között, mint most. - Cső! Aztán, fel a fejjel! - mondtuk./Folytatása következik./ Megtörtént esemény és fikció keveréke./
2011.febr.4.
Álmaim asszonya. /Befejezés II.rész/
Üljünk be valahová! - indítványozta Sinya. - De hová? Én legszívesebben, egy élő zenekaros kerthelyiségbe mennék. - Van itt egy, a sétány közelében, már 5 órától szól a zene. - Oké! Menjünk oda! Pergett a dob, szólt a szaxofon, a harmonikás játszott és énekelt. Oda lépett a mikrofonhoz, és bemondta: a következő dalt Mayának, a szőke boszorkánynak küldi, egy rajongója, s elkezdte: A haja szőke volt, mint szín arany kalász, az ajka olyan édes volt, mint cukros ananász, a szeme tengerkék, zöld alapon, viharban pont ilyen a Balaton....... Nem sokáig kellett keresgélni, hogy kinek küldték, mer ráillett a dal. A pincér átadott egy szál vörös rózsát és egy kis levélkét, s várt a válaszra. A lány sepregette a vállát lefelé, s nemet intett a fejével.Majd nevetgélve beszélgetett egy másik csajjal. A pincér udvariasan meghajolt és elment. Te Sinya! Láttad ezt? Micsoda csaj, s nemet mondott a virágot küldőnek. Láttad? Persze, hogy láttam. - Majd elkezdtük stírölni. Fölállt, s ringó járással, elindult a presszó részbe. Aranyló hajzuhatag a derekát seperte. Fekete halásznadrág és kivágott almazöld, testhezálló pulóverben feszített. -Tyű! A mindenit,de meg dugnám! Kitágult pupillákkal kerestem, kutattam a tekintetét. Úgy láttam, kiszúrta, s mintha visszamosolygott volna. - Te Zsolt! Mi volna, ha Te is bevetnéd a levéltrükköt? Írjál pár sort, s kérd meg a pincért vigye oda, ha már úgy beindultál. - Apafej! Te egy zseni vagy! Oda intettem a pincért, s kértem papirt és tollat.Ráírtam a papírra. Zsolt vagyok, ne haragudj, de nem ülhetnék oda a barátommal hozzátok? A pincér oda vitte, és mutogatott rám, én meg vigyorogtam,ő meg vissza. - Na, haver hurcolkodunk - mondta Sinya. - Jött a pincér és segített, össze toltuk az asztalokat és a székeket. Bemutatkoztunk, és hamar össze haverkodtunk. Fiuk! Ti is itt nyaraltok? Meddig vagytok itt? -Igen! Én, itt vagyok a tóparton Sinyáék nyaralójában, és Te? - Nekünk az üdülő részen, van egy kis víkendházunk , innen nem messze. Most lejöttünk a hugommal pár napra, különben Pesten lakunk. Ne mondd, ez nagyszerű! -lelkendeztem. Az jó, akkor majd találkozunk, én meg Budán lakom. Látom, itt már ismernek Téged,szép rózsát kaptál. - Igen, ez a törzshelyünk a húgommal, ide járunk, ha lejövünk. Ez a pasi egy megszállott őrült, neki is nyaralója van itt, ismerjük. - Már annyiszor elküldtem a picsába, de egyszerűen nem lehet lekoptatni, folyton bepróbálkozik. Hú! Jól elment az idő, már zárnak. Haza kísértük őket, de nem hívott be minket. megbeszéltük, hogy másnap találkozunk a strandon. - Már alig vártam a másnapot, hogy újra lássam, de nem jött. Aztán, mikor eljött az este benéztem a törzs helyére. Hát, nem ott ült, a kis kurva, ott hallgatta a zenét. Oda mentem hozzá és mondtam hogy vártam a strandon. Ja! Közbe jött valami. Csak úgy mellékesen mondta, mint akinek ez nem volt fontos. Leülhetek? - kérdeztem. Egész nyugodtan, már épp menni készülök. Ó! Nekem sem fontos itt lenni, sétálhatunk is, ha van kedved? - Volt kedve, hát még nekem. A séta után, behívott magához a nyaralójukba. - Tedd magad kényelembe. keresek valami jó zenét, remélem, nem zavar? Á dehogy, én is szeretem. Megyek készítek magamnak egy koktélt. Te is kérsz? Igen! Jó sok jéggel. Majd belibegett, fehér csipkés kombinéban, tánclépésben, kezében a két koktéllal. - Parancsolj! - nyújtotta felém. Csirijó! S kacéran, mosolyogva rám nézett. Iszogattunk. Ő állandóan fölugrált, jobbnál jobb zenéket keresett: Nyomatta Paul Ankát és a rock and rollt , közben rázta magát és vonaglott. - Majd meg őrültem, legszívesebben a lepedőt gyűrtem volna vele, de ő csak táncolt tovább. Mondanom sem kell, ágaskodott a férfiasságom, s neki estem és lesmároltam. _Nem tiltakozott, forrón visszacsókolt, ezután kihámoztam a csipkés kombinéjából. izgalmamban, letéptem a tangáját, s elkezdődött az unga-bunga. - szeretkezés közben, ocsmányul beszélt. -Egy hirtelen mozdulattal, fölém került, a haja, mint két arany zuhatag omlott a vállára, a melleit félig eltakarva. tengerkék szemeit összehúzva sziszegte: Szeress! A kurva életbe, mondd, hogy akarsz! Könyörögj, Te szemét! - mondta megránduló szájszéllel, és jól megrázott. Majd fölugrott és lekevert egy pofont. váratlanul, meglepetésszerűen történt az egész. Amilyen gyorsan kaptam, olyan gyorsan adtam vissza.Engem, még anyámon kívül nő, nem ütött meg. Hú! Nesze! A perverz kurva anyád!s behúztam egyet. Szegény csaj megborult az ágyon. Játszani akarsz? - én benne vagyok, ha ettől, te jobban érzed magad? Meg rémültem, mert olyan csönd lett, hogy ha leesik egy gombostű, azt is meg lehetett volna hallani. Csak, akkor nyugodtam meg, amikor átszellemült mosollyal , behunyt szemmel, feküdt az ágyon. De, a kis kurva kinyitotta a szemeit, s villámokat lövellt felém: Tudod, mit kapsz Te ezért? Te, szemét! Szét téplek! Fölugrott, mint egy tigris és jött nekem. -hogy ez után, mi történt, azt már nem írom le, mindenkinek a fantáziájára bízom. De, mi a mennyben jártunk. S ez a lángolás, tart már néhány éve. Más emberré váltam. Ahogy múltak az évek, lenyugodtam, kiegyensúlyozott lettem. A munkáját vesztett részeges csavargó, a múlté. Megtaláltam álmaim asszonyát, s már nem pofozkodunk: egyszerüen csak szeretjük egymást. Dehogy emelnék én rá kezet, attól sokkal jobban szeretem. Meg aztán, valljuk be férfiasan, nem nagy dicsőség, egy védtelen, gyengébb nőt megütni, erre nem lehet büszke egy férfi sem. Született egy fekete, göndör haju kisfiam, nagy barna szemekkel. Édesanyám, azt mondta, éppen olyan, mint én kis koromban. Sajnos, édesapám, nem érte meg, elitta a máját. Azzal kerestem a kenyerem, amire mindig is vágytam. A kék overallomban, autókat szereltem a műhelyben, a kisfiam adogatta a csavarkulcsokat. Dolgoztam, volt miért és kiért. Volt egy szerető feleségem, és otthonom, amelyből áradt a melegség, ahol sosem fáztam. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindez megadatott. Köszönöm Istenem: NEM KÉREK TÖBBET, A FONTOS MEGVAN, A TÖBBI MÁR CSAK SALLANG, JELENTÉKTELEN SEMMISÉG./Meg történt esemény és fikció keveréke./ End. Vége.
2011. február 4.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)